Vaskó Ági : Álmot ringó

 

 

Fűnyírómnak érces hangja
belebőg a déli csendbe,
versenyez a pajzán széllel
kajánul zúg, éljenezve.

Gondolatom széjjelnyírja
még a fű a földön térdel,
karcsú álmom szétzilálva
lábam előtt riadt képpel.

Jaj a derék megint sajog,
leállítom hát a gépet ;
lerogyok egy kerti padra,
nem keresve párnás széket.

Lám e padot én csináltam,
igaz ennek sok-sok éve,
jól meg gyalult akácfája
kezemnek volt éke s bére.

Most a moha bársony zöldje
fedi be a kicsi padot,
mint egy kelme beteríti
múltat és a mai napot.

Ginko fám már lombos sátor,
ősi ága vállon csókol,
levél nyelén álom gyöngyöm
éhes vággyal ma is bókol.

Felcsillanó Párizs képpel
öreg Szajna álmot fodroz,
a partján pont Ady lépdel
szerelemből hidat foltoz.

Feketében Léda árnya,
összeolvadnak egy képpé,
táncban oldott lüktetésbe
egy utolsó öleléssé.

Fűnyírómnak ércest hangja
belebőg a déli csendbe,
ginkó levél álmot temet
frissen lenyírt gyepszőnyegbe.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 114 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.