Ács RIchárd : Érzés

 

Egymásba folynak a másnapok,
néha úgy üvölteném: Szabad vagyok!
– a rabszolgák között.
Én a megváltást várom,
hogy megváltsanak.
Mindennap megbizonyosodom a létről
a tükörben, hogy létezem:
meg van a fejem, lábam, arcom és kezem.
Én létezem,
de vajon te is létezel?
Vagy ez is csak egy álom,
amit mindenki úgy játszik, ahogy akar.
Engem mégis miért fog le annyi kar?
Hittem, hogy élni oly könnyű,
mint levegőt venni,
de én zihálva kapdosom.
Néha úgy érzem,
mint egy érzés, elfogyok,
és nem hagytam nyomot.

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.07.16. @ 10:11 :: Ács RIchárd
Szerző Ács RIchárd 79 Írás
1989 január 22 én születtem Budapesten,zsenge koromban úgy tizenhét tizennyolc évesen azt hittem tudok verset írni mára már rájöttem hogy ez nem igez