Ahogyan elalszik az ember, éjbenyúló estjét megszórva mindenféle baljós sejtelemmel, s az utcalámpa fényén felderengő plafon úrrá lesz a csenden, gyengéd hangulaton, eget formáz, zúgó folyó lesz, csikorogva érkező tehervonat, zord teremtő, ki rádöbbent, nem veszi többé semmi [… Tovább]
Semmit se várj, engedd, hogy újra megtalálhassam magam!Hagyd rám minden igenem, nemem, még a szótlanságom is, s az összes elhasznált szavam! Engedd visszatérni termő földem, csillagos egem! Add vissza, kérlek, önmagam nekem, s ne kérdezz semmit, a kongó térnek [… Tovább]
/balatoni vitorlásverseny) Engedve kéknek, égnek, sorsnak, a víz a széllel összeolvad, tarajos nyergek a hullámok, lovagolnak az óriások, a gyeplőt feszíti a vászon, a lovasok a vitorláson, az égalj mintha vízbe érne, s a ménes fölröpül az égbe.
KÉp: Szaploncai Vidám Temető Anna Noailles Költemény a szerelemről LXXVI Koosán Ildikó fordítása Hányszor kell kimértnek mutatni S bártortalannak magamat! De szívemből nem veszett ki a vágy, látni szép arcodat. Mérhetetlen szerelmemben te Kedves galambot [… Tovább]
