Böröczki Mihály - Mityka : Harangfutam

Csak működtem és mind nagyobbra nőttem
a gyerekkor végéig telt időben,
a kezem-lábam sohasem volt tétlen,
egy világ volt a feneketlen éhem,
a falu templomtornyát is elértem,
a bárányfelhők csücskén legelésztem,
s hogy hite ellen még a pap se vétsen,
a miseborból ittam észrevétlen,
de változott valami az időben,
már kezem-lábam mozgolódni kérem,
és nem szidom a lépcsőt, mikor éppen
a grádicsain megroggyan a térdem,
mert ma is azt a röpke lelket élem,
ki himbálózott a harangkötélen,
ki nyelte a port, ezerféleképpen,
s ott lebegett a semmi közepében,
most vagyok, mint a penész a kenyéren,
a gyereket, a felnőttet se értem,
de rájövök a nagy igyekezésben,
nincs lépcsőfok a világ belsejében.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.