Smider Dorka Életke Szerző
Vezetéknév
Smider
Keresztnév
Dorka Életke
1 év 6 komment

A hazatérés – Végszó

          

 

A kis csapat másnap már Kormiék házában ült a nappaliban és arról számolt be a gyerekeknek, milyen volt a kalandjuk. A kicsik nagyon élvezték a történetet, s közben Dorka finomabbnál finomabb nyalánkságokat hozott nekik. Amint lement a nap, a kicsik pizsamapartit rendeztek, a felnőttek pedig beszélgettek a kályha mellett.

Éjszaka már mindenki az ágyban durmolt és a kalandról álmodott.

 

ÍGY TÖRTÉNT, HOGY A MACSKÁK SZEMBESZÁLLTAK A KUTYÁKKAL.

 

 

 

                               

Végszó

 

A kaland után Opos kiszabadult a fogdából. A bosszúvágytól vezérelve a nagy visszatérésre készülődik, de ez már egy másik történet.

Lehet, hogy Kormiék ismét veszélyben vannak?

 

1 év 2 komment

9. A nagy leszámolás

 

Miután diadalmaskodtak az udvari nép felett, berontottak a palotába. Éppen az utolsó percben érkeztek, hiszen Opos a macskaebédhez készülődött. Kormi Oposra szegezte fegyverét, a három macska pedig közrefogta Opos legfőbb bizalmasát, Szilast.

Kormi faggatózni kezdett:

– Csacsogj szépen kismadaram, hol van a családunk? Beszélj!

Opos egy kicsit hallgatott, s végül így szólt:

– A macskák ott vannak a pincében, a cellában, csak engedj el!

Ekkor Zsivány leszaladt a pincébe és kiengedte a családot. Kormi megkötözte Opost és Szilast.

Először Zsivány felesége jött ki, négy kicsi, foltos cicával. Zsivány majd kiugrott a bőréből és megölelte a kis családot.

Másodiknak Betyár felesége lépett elő egy virággal. Betyár felkapta és körbetáncolta vele a palotát.

Harmadiknak Bandita kedvese jelent meg. Bandita olyan boldog volt, mint még soha, és a hosszú út után végre ő is mosolygott.

Végül Kormi Felhője is előlépett a három kicsivel. Kormi először a gyerekeket karolta fel, aztán felkapta Felhőt is. Megpillantotta a kicsik időközben kifejlődött negyedik karmait is, mely óriási büszkeséggel töltötte el.

 

1 év 4 komment

8. Opos kertjében

 

A macskák felkerekedtek, s hamarosan odaértek egy hatalmas kapuhoz, ahol negyven páncélos kutya állt.

A cicák elbújtak egy bokorban, mert nagy robajlásra lettek figyelmesek. Egyszer csak egy kutyasereg bukkant fel, középen Opos, a komondor, hátul pedig egy csapat páncélos, lándzsás kutya menetelt.

Ekkor Korminak támadt egy ötlete, berántotta az egyik kutyát a bokorba, majd a kard segítségével levette róla a páncélját, amelybe belebújtak mind a négyen. Az akció után kiugrottak a bokorból és ők is csatlakoztak a menethez. Egyszer csak megszólította őket egy kutya:

— Hol voltál, Frenki?

— Tudod, én csak elvégeztem a dolgom a bokorban.

— Akkor jó.

Így szépen áthaladtak a kapun, egyenesen Opos kertjébe.

      

*

Amint beértek, a páncél alatt elővették a kardokat, bekenték a varázsporral és Kormi így kiáltott:

— Rohaaaaaaaaaaaam!

Ekkor a négy macska kiugrott a páncélból, és csihi-puhi, legyőzték az összes kutyát.

 

 

1 év 6 komment

7. Hegyes kardok

 

 

A négy macska elindult fel a hegyre. Ahogy felértek, megtalálták a házat és a nagy karosszékében üldögélő öregembert. Illedelmesen köszöntötték:

– Jó napot, öregapánk!

– Nektek is, fiaim! Gyertek, üljetek le az asztalomhoz, biztos megéheztetek!

Egy csettintéssel finom vacsorát varázsolt az asztalra.

A macskák örömmel elfogadták a meghívást, és pillanatok alatt nekiestek az ételnek. Az öregember így folytatta:

– Tudom, miért jöttetek. Adok nektek négy hegyes kardot és egy csomag varázsport. Ezt a négy kardot be kell kennetek a varázsporral, akkor képesek lesznek áthatolni a kutyák páncélján. Amikor minden őrt megkötöztetek, Opost ne bántsátok, hisz ő fogja elárulni, merre vannak a cicák! Nagyon gyorsan kell cselekednetek, hogy szeretteiteknek ne essen bántódása.

Amikor az öreg befejezte mondókáját, minden macskának puha ágyat vetett, és mindenki lefeküdt aludni. A szentjánosbogarak már fenn táncoltak a bokrokon és levegőben, csillogtak, mint megannyi gyöngyszem. Később olyan sötét lett az ég, mintha a Nap már nem is létezne többé a Föld felett.

 

*

A hajnal pirosan tűnt elő a sötétségből és Korminak Szürkület és Alkonyat jutott az eszébe. Nagyon hiányzott neki a családja.

Amikor mindenki felébredt, az öreget hiába keresték, nem találták sehol. Az egyik sarokban azonban megpillantották a négy kardot és a varázsport, amelyeket gyorsan magukhoz vettek.

 

1 év 6 komment

6. A Gyűrűs – hegység

 

 

A nap már a fák fölött járt és a négy macska megérezte, hogy itt az ebéd ideje. Ettek volna szegények, de nem volt mit. Akkor Kormi felszólalt:

– Szerintem próbáljunk meg vadászni!

– Rendben van, vadásszunk, de mivel? Ki tudja, milyen veszett, vagy fertőzött állatok vannak itt, a fogainkra mégsem hagyatkozhatunk! – aggodalmaskodott Betyár.

– Miért hívunk téged Betyárnak? Még életedben nem raboltál ki senkit, és folyton aggályoskodsz! – kiáltotta Zsivány.

– Nézzétek, fiúk, ott egy nagy hegy, ha jól emlékszem, az a Gyűrűs-hegység. Már közel járunk! – kiáltott fel Bandita.

A macskák olyan gyorsan kezdtek futni a hegység felé, hogy nem vették észre, mekkora lyuk tátong előttük. Kormi volt az első, aki megállt, de ennek ellenére majdnem beleestek a szakadékba. A négy macska annyira megijedt, hogy egy darabig nem szólt senki semmit. Végül Zsivány törte meg a csendet:

– Na, most mihez kezdjünk?

– Nézzétek, ott egy kidőlt fa! Hozzuk ide, és talán át tudunk rajta menni a túloldalra! – mondta Kormi.

Így is tettek és pár perc múlva újra loholtak a hegység felé. Amint a hegy lába elé értek, megpillantottak egy összekuporodott öregembert, aki egy órának mormolt valamit. Ennek a különleges ketyegőnek a számlapján nem voltak számok, hanem a máshol folyó eseményeket mutatta.

– Jó napot, öregapám, mit tetszik csinálni? – kérdezte Kormi.

– Én bizony nézem, mi történik Opos udvarában. Éppen négy szép cicust akar elpusztítani. Ott van még két cicus, éppen a lábát tisztogatják. Egy pedig legyezi őt.

– Kérem, milyenek azok a cicusok?– érdeklődött Kormi.

– Akiket el akar pusztítani, azok között van egy nagy fehér meg egy kicsi fehér, egy fekete és egy szürke cica.

– Felhő, Havas, Alkonyat, Szürkület! – kiáltotta Kormi.

– Aki Opost legyezi, annak a cirmosnak egy medál lóg a nyakában.

– Cirmikém, drága Cirmikém – üvöltötte Zsivány –, jaj, kicsikém, tarts ki még egy kicsit!

– Az egyik, amelyik Opos lábát tisztogatja, foltos és látszik rajta, hogy mindjárt összeesik – folytatta tovább az öregember.

– Fenyves, édes kiscicám! – üvöltötte Bandita.

– A másik kis gyámoltalan, barna és szégyellős.

– Jaj, Cicus, én drága Cicusom! – harsogta Betyár.

A négy macska majdnem fellökte az öregembert, annyira szerették volna látni szeretteiket.

– Eléééég! – ordította az órás ember. – Látom, meg akarjátok menteni őket, de ha agyontapostok engem, nem tudlak útba igazítani benneteket. Menjetek fel a hegyre, és ott találjátok az én nagyapámat, az majd ad nektek valamit, amivel meg tudjátok menteni a többieket!

 

1 év 8 komment

5. A három pandúr

 

 

A nap éppen csak felkelt, de a barlangot már annyira betöltötte a fény, mintha délután dereka lenne. Kormi meg is ijedt, ha máskor is ennyire elalszik, akkor nem fog időben odaérni, hogy megmenthesse gyermekeit és Felhőt a gonosz mancsai közül. Amint így siránkozott, egyszer csak eléje toppant három macska, akik úgy néztek ki, mint Csizmás Kandúr a filmből.

Csizmás Kandúrt minden macska ismerte hisz törvénybe foglalták, hogy mire a kiscicák elérik az első hetüket, akkorra már úgy kell ismerniük ezt a hírességet, mint a tenyerüket.

Most ott állt előtte a három macska, és nem tudta merje-e megszólítani őket, mert az is lehet, hogy megölik vagy kihajítják a barlangból. Végül erőt vett magán:

– Kik vagytok? Ti éltek ebben a barlangban?

– Mi vagyunk a pandúr macskák, egyszerű falusi jószágok, akik attól a kutyától, attól a kegyetlen gyilkostól, akit Oposnak hívnak, akarjuk cicuskáinkat elhozni – mondta a legszebb pandúr. – Tegnap érkeztünk ide, az út fáradalmait pihenjük ki ebben a barlangban.Erőt gyűjtöttünk, terveket szövögettünk, nem ronthatunk ész nélkül a kutyáknak.

– Akkor ugyanabban a cipőben járunk, mert én is a feleségemet és a kicsinyeimet szeretném tőle megmenteni. A közelgő vihar elől menekültem be ide.

– Rendben. Mi lenne, Zsivány, ha velünk jönne ez a fiú is?

– Hiszen látszik rajta, hogy nagyon belevaló olyan, mint mi – mondta a másik pandúr.

– Igazad van, Betyár. Mutatkozzunk be neki! Az én nevem Merész Zsivány, mellettem ez a kis vézna Merész Betyár, ez az izmos pedig Merész Bandita. Mi vagyunk a pandúr testvérek. És téged hogy hívnak?

– Én Karmos Kormos vagyok, a bátor Karmos Vezér fia.

– A híres Karmos család leszármazottja – mormolta Zsivány Banditának – nem ismerted véletlenül Karmos Botondot?

– Dehogynem, a nagypapám volt.

– Nahát, a mi szüleink sokat meséltek a hőstetteiről.

Tanakodásuk közben elrepült az idő, s úgy gondolták, ideje indulni.Gyorsan megreggeliztek, eloltották a tüzet és felkerekedtek.

 

 

1 év 6 komment

4. Az elrabolt család

 

 

 

A hét kutya sebesen közeledett a ház felé és egyre csak azon gondolkodott, hogyan fogják elrabolni a kicsiket az anyjukkal együtt:

– Szerintem csak rontsunk rájuk és vigyük, akit kell! – javasolta a legfiatalabb.

– Inkább, amikor alszanak, akkor lopódzunk be és kötözzük meg őket! – mondta a legvérengzőbb.

– Szerintem ijesszünk rájuk! Akkor mindannyian fel akarnak majd mászni egy fára. A kicsik nem tudnak felszaladni, így az anyjuk visszafut értük, és mi rájuk rontunk, megkötözzük őket és visszük, amilyen gyorsan csak tudjuk – mondta a legöregebb és legbölcsebb.

Ebben megegyeztek és futottak tovább. Amint odaértek, ráijesztettek a családra, akik ijedtükben hanyatt-homlok menekültek egy fára. Kormi volt a leggyorsabb, aztán Felhő követte, de a kicsik tényleg nem tudtak felmászni. Felhő visszaugrott értük, de a kutyák rájuk rontottak és elhurcolták őket.

Kormi próbálta megmenteni szeretteit, de hiába küzdött.Nagy bánatára a kutyák elhurcolták a családját.A kimerültségtől elterült és hamarosan el is aludt. Azt álmodta, hogy egy öregember feltarisznyálja és eligazítja, merre kell mennie, ha meg szeretné menteni a gyermekeit és Felhőt.

Amikor felébredt, visszament a házukba a gazdáihoz és elmesélte, mi történt és mit álmodott. Megkérte a gazdáját, hogy tarisznyálja fel, eressze útnak, hadd keresse meg a családját.

A gazdája nehéz szívvel eresztette el.

 

*

Kormi ment, mendegélt, hegyeken, völgyeken át, és közben azon gondolkodott, mit tegyen, ha meg is találja a családját, hiszen egyedül nem fogja tudni kiszabadítani őket a kutyák fogai közül. Addig észre sem vette, hogy közben besötétedett és hatalmas vihar készülődik, amíg egy nagy faág az orra előtt le nem csapódott a földre. Ekkor feleszmélt, és rájött, hogy menedéket kell keresnie minél hamarabb.

– Nem állhatok meg! – gondolta magában, és csak ment megállás nélkül. Már éppen eleredt az eső, amikor meglátott egy barlangot, ahol fény pislákolt. Óvatosan megközelítette, majd besurrant. Egy teremtett lélek sem volt ott.Kormi magányosan, szomorúan, korgó gyomorral feküdt le, és aludt reggelig.

 

 

1 év 14 komment

3. Fiatal mamától fiatal kicsik

 

 

Telt múlt az idő, s az ifjú pár nagy boldogságban, szeretetben élt, nem is sejtve, hogy hamarosan veszély leselkedik rájuk. A rettegett Opos kutya, az ebek fővezére, friss cicahúsra vágyott, mert nagyon megbetegedett és csak három kiscica és a fiatal anyjuk gyógyíthatná meg őt. Vajon hol talál egy olyan macskát, akinek három kicsinye van és ráadásul ő maga is alig egy éves?

Elhatározta, hogy a világ végére is elmegy, hogy megtalálja a gyógymódot, csak legyen elég ereje hozzá. Opos csak a szerencsében bízhatott.

 

*

Kormi éppen a szokásos kövön aludt, amikor elébe futott a szolgájuk, Cirmi, és boldogan nyávogta a következőt:

– Képzelje, Kormos úr, a neje olyan gyönyörű három cicát fialt, amilyet még nem látott a világ! 

Kormi izgatottan felpattant és szaladt Felhőhöz. Amint hazaért látta a három kiscicát, akik tényleg nagyon gyönyörűek voltak. Két kisfia született és egy kislánya. A kislány fehér, az egyik kisfiú fekete, a másik pedig szürke színű volt. A lányt Karmos Havasnak, a fekete fiút Karmos Alkonyatnak, a szürke fiút pedig Karmos Szürkületnek nevezték el.

 

*

A cicák szépen fejlődtek. Pár hét múlva a fiúk már egerésztek és olyan vakmerőek lettek, mint az apjuk. Havas pedig olyan ügyesen és finoman tudott lopakodni, mint az anyja. Fára mászni még egyikük sem tudott. Mit volt, mit tenni a szülők meg akarták őket tanítani eme mesterségre. Sajnos, amikor kérték utódaikat, hogy eresszék ki a karmaikat, észrevették, hogy nem négy, hanem csak három karmuk van. Búsultak is erősen, ha a kicsik nem tudnak fára mászni, akkor nem tudnak elmenekülni a veszély elől egy olyan helyre, ahol biztonságban lehetnek. Ahogy ezt kimondták, nem gondoltak arra, hogy Opos egyik kémje, Csinti kihallgatta őket.

Amint a besúgó ezt megtudta, szaladt vissza főnökéhez és mondta neki:

– Nagyságos Opos úr, jelentem alássan, megtaláltam, amit kerestünk! Az Elek utca 28. szám alatt lakik egy macskapár, akik alig egy évesek, és három cicájuk van. Hű, de még milyenek! Két héttel ezelőtt születtek. Olyan szépek, de olyan szépek, ráadásul teljesen védtelenek! Csak három karmuk van négy helyett, ezért nem tudnak fára mászni.

Amint Opos ezt meghallotta, azonnal megbízta hét legügyesebb szolgáját a kicsinyek elfogásával.

 

1 év 9 komment

2. Az ismeretlen cica

 

 

A hajnal vörösen tört fel az égre. Kormi boldogan nyávogott, hogy magára vonja a figyelmet. Pár perc múlva Dorka jött érte és bevitte a cicát a házba. Korminak azonban kedve támadt visszamenni a kertbe, de kisgazdája először nem tartotta ezt jó ötletnek. Végül mégis kivitte. A cica boldogan vágott neki a kertnek. Ahogy bejárta a zöld területet, megpillantott egy fehér foltot, és azon kezdett tanakodni, mit tegyen, megtámadja, vagy inkább megnézze, mi az. Végül a békés megoldást választotta és elindult a szőrgombóc felé. Nagy meglepetésére az a pacafolt egy cicalány volt, aki keservesen sírt az almafa hűs árnyékában. Kormi odament hozzá és megkérdezte:

– Miért sírsz, Te szép cicalány?

– Azért sírok, mert a gazdám azt mondta, ha napnyugtáig nem házasodom meg, akkor kidob a házából, és többé nem láthatom az anyukámat.

– Ne sírj, te cica, én szívesen leszek a férjed! Előbb azonban áruld el nekem, ki vagy, mert a gazdám mindig arra tanított, hogy soha ne barátkozzak idegen kutyákkal és macskákkal – mondta Kormi.

– Rendben, elmondhatom neked, de ígérd meg, ha a férjem leszel, akkor a gazdámmal szépen bánsz, mert ellenkező esetben, mindkettőnket kipenderít.

– Ígérem, becsületszavamat adom neked! – felelte a leendő vőlegény.

– Az anyámat Fekete Cirmosnak, apámat Villám Harcosnak, engem pedig Felhőnek kereszteltek el. Téged hogy hívnak?

– Karmos Kormos a becsületes nevem, de hívj csak Korminak.

Végül Felhő boldogan kiáltotta:

– Akkor, én a tied, te az enyém, ásó, kapa és a nagyharang válasszon el minket!

A cicalány boldogan ugrott az újdonsült vőlegénye nyakába, és elvezette őt a házukba, hogy megtartsák a lakodalmat. Küldöttek Kormi gazdáiért, küldöttek Felhő apjáért. Küldöttek ide, küldöttek oda, még a hetedik falu határán túl élő rokonokhoz is, hogy együtt ünnepeljen velük az egész macskanemzetség. Még aznap megtartották Kormi és Felhő lakodalmát.

 

 

1 év 2 komment

 A házunknál sok állat él,

és nem számít, ha jön a tél.

Mindegyiknek jó vacka van,

nem fáznak meg hóban-fagyban.

 

Itt lakik Kormi cica,

pattog, mint a kukorica.

A bundája fekete még,

nem kell neki hajfesték.

 

Samu kandúr párduc jellem,

félelmetes szürke szellem.

Szilas boxer kedves kutya,

a postást meg nem ugatja.

 

Opos kutyánk egy komondor,

ha becsöngetsz hozzánk,tombol.

Fenséges a szőrkoronája,

Ő a kutyák nagy királya.

 

Van egy hörcsögünk is: Baba,

ki hozzányúl megharapja.

Jó magvakkal etetgetem,

Nem bántana soha engem.

 

Minden állatot szeretek,

kutyát, macskát, egeret.

Betegségük bármi lehet,

mert én állatorvos leszek.

 

Smider Dorka Életke 4.a

Felkészítő tanár:Iványiné Jeles Tünde 

Smider Dorka Életke Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.