Böröczki Mihály - Mityka : Prózoló

(Kőmüves Klára versének hozzászólásából húrozódott)

Jobban érzed, ha sorba fájlalod, ahogy a nap süt,

ahogy a fény ragyog, ahogy kitársz, vagy

becsuksz csöndesen, ajtót, kaput,

elárvult ablakot, és nézed-hallod,

hogy a szentmisét, mi neked sok, Istennek

semmiség, miként darálják, őrlik a papok,

a világ amúgy dallal van teli, mint asztal-áldással

a reggeli, s csak nézed, mint a virág a Napot,

míg fölissza róla a harmatot, a nagy rend

mégis olyan védtelen, mint múlt időbe

gyűrve a jelen, szétomlik-bomlik oly zavartalan,

mint nagy egész, aminek híja van, pont úgy, ahogy ziháló

életed, ha abbahagyja a lélegzetet.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.