Koosán Ildikó : Mondd, mi leszünk

Mondd, mi leszünk?

/ Paul Geraldy modorában III./

 Koosán Ildikó
 

Tudom, a világ mára más,
elér a nyüzsgés,
a rohanás, 
a gondok,
nincs romantika, féltés,
nagyregény, 
hiszem mégis,
vannak még bolondok, 
mint te meg én,
nekünk a remény is jövő: 
együtt maradunk.
Látod, ha hallgatunk is, 
ha nincs szavunk,
bűvöl a közelség, a mosoly, 
a mozdulat… 
A hajad, ahogy a kertben 
az előbb elázott, 
s behoztad azt a letört virágot,
olyan egyszerű, természetes,
mintha örökké így maradna,
nem férhet más jel 
a mozdulatba,  
nem történhet semmi 
végzetes….
Mondd, mi leszünk azok is,  
– ha egyszer vége lesz,- 
akik elmennek egymás mellett  
szótlanul?
Gondolsz-e arra 
mi lesz, ha elválunk egyszer? 
Nem nézel rám, 
s igyekszel
megnyugtatni: ugyan, 
ez képtelenség!
Magányosak lesznek az esték
a tárgyak is súgják majd, 
nagyon hiányzol… 
Ne gondoljunk most erre! 
Tetőled távol 
mit tudnék magammal kezdeni,
s te mit várnál 
egy ismeretlen mástól? 
Vajon a tűz, ami ma összeláncol 
meg tud- e minket menteni?
 
 
Szombathely, 2011 május 3
 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.