M.Simon Katalin : Játszol velem

 

Ó, vers, miért versz

engem átkod szórva,

rátelepszel nappalomra,

könnyű álmom rég elűzted,

lángok közt vergődök veled,

ágyamban álmatlan éjjel

játszol velem lázas kéjjel,

amíg felsejlik a hajnal

s megkövetsz édes szavakkal.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.07.19. @ 16:45 :: M.Simon Katalin
Szerző M.Simon Katalin 248 Írás
Alázattal adózom a z írás hatalmának. Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet. Szeretem a ritmust, a dallamot, szeretem az életet. M. Simon Katalin