Koosán Ildikó : Anna Noailles: Felajánlkozás

 

 

Anna Noailles 

Felajálnkozás a természetnek

                                   Koosán Ildikó fordítása

 

Természet, szívemet betöltő égi nyugalom,

Nincs kívüled más, forrón szeretlek téged,

A fényes nappalokat, s kedvelem én nagyon

A csillogó vizet, a földet, ahol sarjad az élet.

 

Az erdő, a tavak, a termékeny dús mező

Emberi pillantásnál izgatóbb szememben,

Lázba hoz a holdfény, a gyönyörködtető

S évszakok illatát tartom tenyeremben.

 

Viselem napjaid tehát, mint egy koronát

Homlokomon, s büszke egyszerűséged.

Szememben te vagy az őszi szomorúság,

Sírok az örömtől, ha érzem ölelésed.

 

Jövök hozzád ismeret és félelem nélkül,

Gondolatokat adsz a jóhoz és a rosszhoz,

Minden élvezetért, minden tudásért s végül

amit az állatok nyugtalan lelke hordoz.

 

Mint nyíló virág, hová a méhraj visszajár  

Hömpölyög létemből az illat és a dal,

Jókor kelő szívem akár egy bőségkosár

Gallyadra borostyánt kinál, s lombbal takar.

 

Alázattal, mint fákat tükröző hullám

Értem meg a gyönyört  perzselő éjeiden,

S ami születik emberi, állati szívek titkán,

Édes isteni vágy űz, amíg el nem pihen. 

 

Egész lényemmel tartlak karomban Természet.

Ó! mert, ha egy napon árnyékkal telik szemem

S lombtalan, szélcsendes tájra repít a végzet,

Oda nem látogat sem fény, sem szerelem…

 

 

 

 2015. január 21.

 

 

Anna Noailles

 

L’offrande à la nature

 

Nature au coeur profond sur qui les cieux reposent, 
Nul n’aura comme moi si chaudement aimé 
La lumière des jours et la douceur des choses, 
L’eau luisante et la terre où la vie a germé.

La forêt, les étangs et les plaines fécondes 
Ont plus touché mes yeux que les regards humains, 
Je me suis appuyée à la beauté du monde 
Et j’ai tenu l’odeur des saisons dans mes mains.

J’ai porté vos soleils ainsi qu’une couronne 
Sur mon front plein d’orgueil et de simplicité. 
Mes jeux ont égalé les travaux de l’automne 
Et j’ai pleuré d’amour aux bras de vos étés.

Je suis venue à vous sans peur et sans prudence, 
Vous donnant ma raison pour le bien et le mal, 
Ayant pour toute joie et toute connaissance 
Votre âme impétueuse aux ruses d’animal.

Comme une fleur ouverte où logent des abeilles 
Ma vie a répandu des parfums et des chants, 
Et mon coeur matineux est comme une corbeille 
Qui vous offre du lierre et des rameaux penchants.

Soumise ainsi que l’onde où l’arbre se reflète 
J’ai connu les désirs qui brûlent dans vos soirs 
Et qui font naître au coeur des hommes et des bêtes 
La belle impatience et le divin vouloir.

Je vous tiens toute vive entre mes bras, Nature, 
Ah ! faut-il que mes yeux s’emplissent d’ombre un jour 
Et que j’aille au pays sans vent et sans verdure 
Que ne visitent pas la lumière et l’amour…

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 937 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.