Tóth Antal Csaba : Fényhang

Súlyt vonszoló sóhaj
koppan
gondolatok
mélykék jegén
s kietlen törzsem
bágyadtan járkál

Ágaim lassan lemorzsolódva
szilánkokra törnek szét

Csonttól
válik el rideg kéreg
melyről néhány fagycafat lóg
s rajta maroknyi hóféreg
mocorog

*

Mélyen rezgő hangon
lelkemből szólít meg
a szikra

Olvadj

Ruganyos szöveteim
parancsra
illenek össze
színeim életet ragyogva
erdeimre

Legutóbb szerkesztette - Tóth Antal Csaba