Marthi Anna : Nyárátélés

Elvittél oda, ahol a legszebb versek megszületnek.

Úgy vigyáztad lépteim, a ringásban már új dalaidat

énekeltem. Becéző útra kelt ösztönöm megérintett,

Te hallani vélted közben gondolatom, lehet, csupán

kiforratlanul, de érzésburkát feltépted. Ajándékod

majmolt dobozában, egy ördögfióka-szív tévedt két

kezem közé. Láthatalanul – nem szereted az “aura”

szót, mégis legszebb színnel átkötve – beérett a zöld.

Tölgyfalomb, jegenye fa közén madárka csipogással;

ujjamat is megcsípve, és e váratlan együttdobogásban

feledtem tökéletlenségem. Tetszene neked? Beborít-

anám fejed annyi cuppanóssal mint betűk verseidben.
Csókokkal bolondul kényeztetném térdeid, véget azért
se érjenek. Szeretem testedet. Úgy öltözteti a lelked:
átlátszóvá leszel; szárnyaló lecövekelhetetlenség vagy,
bontható végtelen minden apró részleted. Hozzád fogy
testem, viszem ma gomolygóbb felhőimet, úgy húznám
köldökzsinórod aranyfonalát, mint papírsárkányt ereget
gyerek. Isten volt napsugárszálak járókeretén is a nyár.
Két karcsú Hold alatti szemeid lettek éjszakáim gombjai.

Meditáció leszek, Bach zene, csipketemplom, rózsaszín

hajnal ágyában lúdtollas reggeled. Több mint két évtized
szomorúságát csipegetni olyan, mint madártejet kóstolni.

Mint tangó ösztön, lelkiséget rajzolni, csípőm táncra kér.

Esik, nem hiába voltam az az ördögfióka, üdv, élő babád.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak