Szulimán Eleonóra : Málna

 

Szombat reggel, nyolc óra. Kezemben bevásárlókosárral indulok a piacra. Azaz indulnék épp, amikor megcsörren a telefon. Valamelyik családtag lehet? Ki lenne más, szombat reggel nyolckor. Várok egy-két pillanatig az ajtóban. A telefonáló nem adja fel. Kitartóan berregteti a készüléket. Kénytelen vagyok visszafordulni a lépcsőházból.

 Ismeretlen női hang köszönt a vonal túloldalán, választ sem várva folytatja: „Egyedülálló lehetőség az alap gyógyászati ellátáson felüli teljes körű kivizsgálásra…” mondja a már számomra jól ismert szöveget, levegővétel nélkül folytatja, alig tudom félbeszakítani. Kérdezem, honnan telefonál. A választ is sokszor hallottam már:

— Győrből — levegővétel nélkül hadarja tovább mondandóját. Szerencséje van, hogy jól kialudtam magam, mert különben lecsapnám a telefonkagylót. Hagyom kicsit kibontakozni, de ami sok, az sok. Kis idő múlva udvariasan félbeszakítom:

— Köszönöm a megkeresésüket, de sem most, sem később sem szeretnék élni az önök egyedülálló kivizsgálási lehetőségével.

Nem hagyom abba én sem, folytatom tovább:

— Kérem önöket, hogy többször ne hívjanak. Nem kérek a kész átverés című show műsorukból. Egyszer-kétszer már sajnos részese voltam. Szerencsére nem úgy, mint becsapott balek. Elég volt látni, ahogy rászedik az idős, hiszékeny, egyszerű embereket. Elcsalják őket hasonló vizsgálatokra, a megromlott egészségi állapotukra hivatkozva. A legérzékenyebb pontjukat érintik ezzel. Tudják önök jól, hogyan lehet őket megnyerni. Megvetetik velük a semmit érő áruikat. Köszönöm, ebből nem kérek! Remélem, hogy megértettük egymást.

Nagy hallgatás után hallom a korábban határozott hang elbizonytalanodott, erőtlen válaszát:

— Elnézést, hogy zavartam. Kellemes hétvég…pí…pí…pí….pí…..pí…..pí……. — a telefon mellé rakom a kagylót. Nincs türelmem meghallgatni a színlelt udvariaskodást.

Ballagok lefelé a lépcsőn, még fülembe cseng az idegen csacsogása. Sokadik alkalommal jelentkeznek ebből a távoli nagyvárosból. Viharsarki városunkat nézték ki, hogy egy eddig jól működő trükkel becserkésszék a hiszékeny, idősödő, nyugdíjas vidéki embereket. Üzleti céljaik érdekében semmi nem drága. Idős nyugdíjasok megspórolt pénzére pályáznak. Vizsgálatokra csábítanak, s helyette egy jól megtervezett termékbemutatón találják magukat a mit sem sejtő emberek.

 

A csabai piacon nagy a sürgés-forgás. Az árusok kínálják friss portékáikat. A vásárlók nézelődnek, az ismerősök üdvözlik egymást, egy-két szó erejéig megállnak, majd ki-ki megy a dolgára. Sárgarépát, gyökeret, zellert, cukkinit, zöldbabot, lila hagymát veszek. A méhésznél egy üveg akácmézet. Régóta nála vásárolok.  Megbeszélem a meggyet árusító termelővel, hogy a következő piacra veszek tőle tíz kilót. Nagyon szép áruja van. Lefagyasztom télire. A befőttet már nem eszi a család. Nézelődök még a virágárusoknál. Egy idős, fejkendős, idősebb néninél kis műanyag dobozokban málnát pillantok meg. A púposra rakott műanyag edénykékből csábítóan mosolyognak a bíborvörös, érett málnaszemek. Lehajolok, megfogok egy adagot:

— Mennyiért tetszik adni?

— Négyszáz forint. Huszonöt deka. Reggel szedtem angyalom, friss nagyon — néz rám az eladás reményével.

— Megkóstolhatom?

— Csak nyugodtan, angyalom. Nem árulok zsákba macskát.

Megkóstolom a málnát. Valóban nagyon finom, de rendkívül drága. Megpróbálok alkudni. Nem sikerül. Nagyon szeretem, nem tudok ellenállni. Veszek két adagot.

Elégedetten rakja el a pénzt az árus néni. Utánam szól:

— Inkább gyümölcsre, mint orvosságra költsünk, angyalom!

— Egyetértünk — nézek rá mosolyogva. Boldogan ballagok a málnával a kezemben, s ízlelgetem a zamatos, semmihez sem hasonlítható, kitűnő gyümölcsöt. A reggeli bosszúság már rég tovaszállt, a málna íze mindent feledtet.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szulimán Eleonóra
Szerző Szulimán Eleonóra 166 Írás
"Az állatok segíthetnek minket hétköznapjainkban, az álmainkban és a meditációnkban. Mivel az emberek előtt teremtettek, közelebb vannak A Forráshoz, és szövetségeseink, vezetőink, barátaink lehetnek a teljességhez vezető úton." - Inuit eszkimó asszony