Egy, kettő, három után négy és öt.
görcsös-gerincem túlfeszített íj,
csak viszem makacsul roncsolt testem,
nem engedelmeskedik, nem akar
engem, rongy vadállatként, azért sem,
Mint Jézus a kereszten, feszülök,
ujjaim, akár a lombgereblye.
testem bezár örök börtönömbe,
kényszer mosoly ül grimaszok mögött.
Legutóbbi módosítás: 2015.07.24. @ 09:36 :: Maretics Erika