Vers

Üzenet Freud bácsinak

Már nem tudom ki vagyok, s nem tudod te sem ők, sem én   mulattat, hogy – műtét után többször is –  lefényképeztél:  fejem alatt vérző párna – rózsaszín virág a fehér ámítás  között –   lázálmomra kék-köpenyes férfi őrködött: [… Tovább]

Vers

Akkor meg minek

Akkor meg minek                        Koosán Ildikó     nem  járhat ott  az évekhez bilincselt; az idő börtönrácsain beszökő fényben ne hajtson hát rügyet az újraélés nosztalgiája! minek is volna  újabb esély, a táj örökzöld színeit a dér ezüstje járja, ismerős [… Tovább]

Kisregény

A titok (tizedik rész)

Előzmény: Szilvi mesél a hadnagynak Rékáról és Laciról. Ahogy összeér az ujjuk, Bánfi vágyat érez Szilvi után. A doktornő egy könyvet visz olvasni Rékának. A lány elutasítja a közeledését. Léna előtt peregni kezdtek annak a napnak az emlékképei, amikor ő [… Tovább]

Adoma

Visszatérés

Azt kérdezted, mióta ismerjük egymást? — Harminc éve —, mondtam, és elszégyelltem magam, hogy ennyi idő kellett ahhoz, hogy megismerjelek.     Arra ébredek, hogy szótlanul rázod a karom. Hallom a hangom. Nyöszörgésféle, vagy inkább elhaló kiáltás. Mondanék valamit, de [… Tovább]

Humor

Nőgyógyászat

Nagymama elbeszélés nyomán   Nagyanyókám mesélte nemrég, hogy mikor fiatal házasok voltak, hát egyszer utolérte őt is valamiféle rosszullét. Dolgos, paprika háziasszony volt, a Nappal kelt, s csak utána feküdt, így csodálkozott is, hogy hát mi baja tud lenni, mikor [… Tovább]

Vers

Úgy

    Ahogyan elalszik az ember, éjbenyúló estjét megszórva mindenféle baljós sejtelemmel, s az utcalámpa fényén felderengő plafon úrrá lesz a csenden, gyengéd hangulaton, eget formáz, zúgó folyó lesz, csikorogva érkező tehervonat, zord teremtő, ki rádöbbent, nem veszi többé semmi [… Tovább]

Vers

– egészen –

  Semmit se várj, engedd, hogy újra megtalálhassam magam!Hagyd rám minden igenem, nemem, még a szótlanságom is, s az összes elhasznált szavam! Engedd visszatérni termő földem, csillagos egem! Add vissza, kérlek, önmagam nekem, s ne kérdezz semmit, a kongó térnek [… Tovább]

Vers

Vitorlások

/balatoni vitorlásverseny) Engedve kéknek, égnek, sorsnak, a víz a széllel összeolvad, tarajos nyergek a hullámok, lovagolnak az óriások, a gyeplőt feszíti a vászon, a lovasok a vitorláson, az égalj mintha vízbe érne, s a ménes fölröpül az égbe.

Vers

Álmodni jó

    Álmomban nagyanyám ruhát teregetett, feszültek a légben a mosott lepedők,  fehérségük elmerült az izzó fényben, a száradó vászon levendulát lehelt. A nyár virult, s a déli lenge fuvallatban az öreg házat fái eper illata lengte körül.

Vers

Lehet holnap szegény

  Aki ma koldus,az lehet holnap gazdag,és a szegénységbőlbúzát arathat,lehet szép kenyere,aranykemencéje,de a szíve mélyénott van szegénysége.És aki ma gazdag,az lehet holnap szegény,gazdagságábólnem marad már kenyér,összeborul annak aranykemencéje,s a szíve mélyénmarad szegénysége. 

Vers

Két ismeretlen

  Így vagyunk egymással kulcsra zártan a jégfal övezte szív falában, – mindegy, ki hordoz és kit, te vagy én – míg kikönyököl burkából a fény erdő-bolyongatón, s feldörömböl, mint újszülött a véres anyaölből, utat terít talpunk alá a vágy, [… Tovább]

Vers

A szín

    Ünnepelt  díva   magába’  sírva,  színpadra  vetett  vérző  szívek  közt  álldogál.    Szeretet  foglya:  lélegzetfojtva  figyel,  de  nincsen  ott,  akire  dobogva  vár.    Régi  szerelmek,  nyáréji  (t)estek  lélekemlék – melege  éleszti  újra  fel.    Visszaálmodja,  mosolyba  fonja,  de [… Tovább]

Vers

Valahol egy ház

    Cserép helyett tetőlécek,padlásra meredt éj,napsütötte gerendák.Az erkélyek korlátok nélkül,ajtón keresztbe felütött deszkáka mélység ellen.És mégis: Emberek laknak itt!Új ablakos és ablaktalanemberek laknak itt.      

Vers

Végül

  Ha már semmi nem mutat helyes utat,ha már nem zsibbad, sőt, semmi nem fáj,ha utánad egyetlen mentőegység sem kutat,ha rád hagyták már, hogy hazatalálj,ha semmit nem számít a szenvedés,ha nem számolod a másodperceket,ha elfelejtetted, mit mond a józan ész,valaki [… Tovább]

Fordítás

Anna Noailles: Felajánlkozás

    Anna Noailles  Felajálnkozás a természetnek                                    Koosán Ildikó fordítása   Természet, szívemet betöltő égi nyugalom, Nincs kívüled más, forrón szeretlek téged, A fényes nappalokat, s kedvelem én nagyon A csillogó vizet, a földet, ahol sarjad az élet. [… Tovább]

Novella

A veterán ló kalandja

    A ló már reggel óta poroszkált nyugat felé. Dicsérte eszét, hogy a hajnali csatában, mikor attakra riogott a kürtszó, ő az ellenkező irányba vette a vágtát, mintha lónak való zabos kiflit osztanának arrafelé. Csodálkozott, hogy a gazdája, a [… Tovább]

Vers

Játszol velem

  Ó, vers, miért versz engem átkod szórva, rátelepszel nappalomra, könnyű álmom rég elűzted, lángok közt vergődök veled, ágyamban álmatlan éjjel játszol velem lázas kéjjel, amíg felsejlik a hajnal s megkövetsz édes szavakkal.    

Vers

Erőtlen léptekkel

Erőtlen léptekkel kaptatok a hegyre kezeimben súlyos, jajgató csomag   – mindig cipelnem kell  az egyensúly miatt –   szembeszél fúj, lassan haladok, lábamra  röpülnek alvó kavicsok majd nedves zsebkendőit dobja rám az ég   hazaérek:   kopár a szoba,  [… Tovább]

Vers

Az időtől…

Forró nyárban táncoló, kerek arcú napraforgó, sárga haja száll a szélben.   Lassan eljön az ősz, fürtjeit szél cibálja, visszanéz a nyárra.   Levelét arca elé vonja, furcsa, torz mosolyából apró, barna foga hull, az időtől kicsorbul.    

Vers

az érzelem színekre vált

az érzelem színekre vált               Koosán Ildikó     ha eszembe jutsz   fák kibontott szárnyán szelek ülnek virágzó májusokban és bennem kihal minden árnyék   fénycakkos glóriát hord a nap ha eszembe jutsz elfelejtem bűnöm tévedésem elfelejtem   [… Tovább]

Vers

én már…

én már nem változom csak a körülöttem rohanó idő hagy nyomot léleksíkjaimon életek emlékeit égetve a dns titkos görbületei közé néha megidézve jót-rosszat egyaránt a bolygónk is olyan amilyen szépségét még őrzik apró gyermekszívek több millió dobbanásba rejtve a fény [… Tovább]

Vers

Nyáron

Zümmögő hangon mormog a csend,unottan lóbálja hófehér lábát,ásít a mély völgy, álmos odalent.Szikkadt tavacskán hőhullám jár át. Elporladt hangon pihen a szél,mind a nyolc karja láthatatlan éppen.Reccsen a délután, mint száraz kenyér,morzsákat hint szét a levegőégen. Egyik morzsája egy fáradt [… Tovább]

Vers

Vonzalom

… Majd ha lüktető holnapok vonzásábólvérembe halkszavú vallomásod hull,nyugtalanságom homályos ösztöne törvényeket bontva lelkemben dörömböl.   Vérembe halk szavú vallomásod hull,tétován tágul bennem egy más tudat,mikor megérintesz sóvárogva,vedd el, ne kérdezz, ami megmaradt.   Nyugtalanságom homályos ösztöne szótlanul feszíti lelkem [… Tovább]

Vers

Plátóiság

  Húsod a vízben. Megfojthatnám a vágyam, szerelmed nem eladó már. Múzsává teszlek, szabad leszel, sóvárgásból tanul az értelem. Bekebelezném múltadban rejtett szépségeid. Virágozz, mint tengeri csillagpacák kezedben, nyílj ki tetszésem által, benned az isteni látnok. Mit számít, ha pusztán spirituális [… Tovább]

Vers

Fehér lipe

A testem genetikailag hibás, ereimben kéken kering az írás. Másságomon nem változtat szavatok, csak azért is szép szavakat faragok.   Fehér lipe szárnyain száll a dallam, ne félj tőle, hiszen oly ártalmatlan. Sosem bántó, sosem erős akkordok, de mégis kicsit [… Tovább]

Vers

Száll a sóhaj

 Zöld sóhajok szállnakaz álmos ég felé,olyan kék a színük,mint a tengervízé. Öregek a lombok,fiatal az águk,a zöld levél helyettcsak a sárgát látjuk. Rozsdavörös óhajsemmit nem segít,ólálkodó hópehelybontja szárnyait. Reszkető madárkákhavas ágra ülnekzenére hangolnak-szomorú az ének. Kedvet hoz a tavasz,messze száll [… Tovább]