Böröczki Mihály - Mityka : Víz-hang

2015.07.05. Böröczki Mihály - Mityka Vers 18
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

A Napnak erre más a fénye,

mintha az Isten kézzel érne

a Balaton zöld homlokához,

mintha valamit tetten érnél,

egy szirom-ittas, gyönge méh ér

ilyen szelíden a virághoz.

 

Egy nagy tekintet föl-le lebben.

ahogy a csönd ring egyre szebben,

a Nap kinyújtózik a lángból,

s már alig-alig venni észre,

hogy gyorsul a víz szívverése,

s a zaj kimarad a világból.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.07.05. @ 06:41 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.