Horváth János : Tavaszi reggel

Tudja ő!

Tavasz reggel

 

Ha szavakból fel lehetne építeni a világot, én a te szavaid között élnék, és nem vágynék el soha. Szavaid minden nappal élhetőbbé teszik ezt a csupasz, virágos mezőt is, létünk sárgán pompázó szegletét, a panelek beton-szürke fenyegetéseinek kis színfoltjait. Rubin nap ébreszt, és simogat a reggel. Veled indulok a robotra, a mindennapi harc nélküled elemészt. Milyen szerencse, hogy szavaid hídja átvezet a mából a holnapba, és kökörcsin-sárga mezőkön ébreszt pitypangot a fűben. Nincs kegyetlenség ebben a világban, ellebben a gonosz is csak súlytalan magunk vagyunk egymásnak, életem.

 

Hétfő

 

Milyen más napok ezek, milyen más világ. A hosszabbodó nappalok teszik láthatóvá a görcsös tél nyomait, hátrahagyott lelkek találnak reményt maguknak, ismét nyernek egy évet a feltámadással. Most száraz tavasz kerget száraz telet. Ki tudja, talán szerencsésebb idők jönnek, legalább az áradat nem ragad magával ártatlan életeket, az évszakváltozások szokásos rendje szerint. Nem tudom, kifele megyek-e a létezés homályos öntudatlanságából, vagy ez a békés néhány hónap haladék, az égiek huncutkodása? Végülis mindegy. Rám fér a bizakodás, a megújulás illata körbelengi a hétköznapjaimat. Csak a hétfő a nehéz – rám telepszik ólom súlyával -, meg a kedd.

 

(Budapest, 2015. április)

Legutóbbi módosítás: 2015.07.05. @ 11:04 :: Horváth János

Szerző Horváth János 167 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.