Böröczki Mihály - Mityka : Búzakalász apámnak

Tudom, hogy nem lehetek gazdag,
és úgy elfogyok, mint az asztag
a masinálás idején,

a törek-illat, az a nagy szag,
csípős ködével perjés vastag
takarót körített fölém,

a traktor pöfögött magától,
a cséplőgép, az elevátor,
meg az a nyári, büszke fény,

a sok napszámos gladiátor,
az olajos kéz jó apámtól,
a nap a klottgatyám delén,

az anyám szitka, meg a zápor,
mi néha megeredt magától,
szép gyerekkorom kék egén,

a munka amúgy ment magától,
mert apám volt a mozgó sátor,
és mellé cövekeltem én,

ki kért akkor a gazdagságból,
ha kévét fosztott napsugárból
aranykalászt sodort a fény,

ki bánja, mért nem lettem gazdag,
ha jó apámtól most az asztag
karát sárgája dől felém.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.