Seres László : Percnyi öröklét

 

Lángol az égbolt
Bronz hegyek ormán
Árny koszorút bont
Szökken az éj

 

Teste falán át
Hold-tavi krátert
Vágat a zsibbadt
Agyban a vér

 

Kedvesem ébreszt
Hozza a hajnalt
Test-meleg óbor
Méz aranyát

 

Lobban a vágyunk
Percnyi öröklét
Csókjait óvón
Őrzi a szánk

Legutóbbi módosítás: 2015.07.02. @ 17:04 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.