Kék ég izzik, a levegő remeg,
a csönd befal egy fazék meleget,
a Nap kondérja fortyogva ragyog,
s kanalaznak az étvágytalanok.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Böröczki Mihály - Mityka
Böröczki Mihály - Mityka : Nyári teríték
2017.06.21.
Böröczki Mihály - Mityka
Vers
4
Szerző Böröczki Mihály - Mityka
1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.
Hasonló írások
Vers
Búcsú a nyártól
2010.05.28.
Seres László
Vers
16
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Összetört fényben
görbül rám az alkony
kötényaljnyi csenddel
érkezel meg
hogy avarillatod
betakarjon
még ölelsz
és megfojt lélegzeted
Hűvösödnek az esték
a vágy forrong
körmével tép a szél
csillagutat
elnyúlt testünk lágy lankáin
szétomlón
mikor a mennybolt holtan
ránk zuhan
Beléd kapaszkodunk
mint fénybe az árny
rozsdává lett
zizegő levelek
szilaj táltostüzek
hamvadt bársonyán
szerelemmé kövül
a múlt veled
Szorítunk magunkhoz
ernyedő ujjal
színesítsd még
lombhullató napunk
karjaid között
boldog-szomorúan
mikor egy-egy könnycseppet
hullatunk
Húrok között
a tört vonóknak fájón
megcsalt szerető
búsul így magán
várja kedvesét
hogy visszajárjon
s ajtót nyit neki
minden éjszakán
Most emlékszik
mikor már…nincs
hogy szép volt
meghódított
megcsalt
vétkezett
átsuhant csak
csillagokon az égbolt
úgy ment el tőlünk
ahogy érkezett
Vers
Elhagyott ház udvarán
2015.01.19.
Hevesi Éva
Vers
8
Elolvasta:
43
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Nyöszörgő kertkapu kilincsét
markolja a rozsda,
sorsom szitakötő-szárnya
száradt lábnyomba taposva.
Repedt üvegek réseibe
remegve kúszik a nap sugara,
az ingerült tavaszi szélben
nyikorog néhány korhadt deszka.
Vaksi szememben tavalyi álmok,
múltam tornácán tán csodára várok,
a felkavart szalmatörek között,
– ősszel a fecskepár is végleg elköltözött –
egy kékszilva koppanva földre hull,
haszontalan holnapom előtt
lassacskán alkonyul.
Az elmúlás hártya-szárnya rebben,
kócos margaréták
bámulnak rám
e ravatali csendben.
Foto:google
Vers
írni
2011.12.30.
Szinay Balázs
Vers
18
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
magunkról magunknak lélekt?l lélekig sorról sorra lapszélt?l lapszélig
a teljesség fel?l a teljesség felé isten isten én t?lem az énig
többé kevésbé tiszta szívvel regék és rigmusok kezdett?l kezdetig
***
írni írni nem írni írni nem inri inri
csend szakadás rend fakadás
nem inri írni inri nem írni inri
rend fakadás csend szakadás
***
lefordítani igét ?snyelvr?l anyanyelvre
szavakat nem adni
de arkhét és himnuszt helyette
mert te tudod
hol a határ
ha isten leheletével gyújtod be lelked
és simogatod
és ápolod
és ?rzöd
mert ez a te örököd
és ezt adod örökbe
ha létezik még világnyelv
igen
virágnyelv
szívvirág-költészet
***
alkalmi élet
alkalmi költészet
alakváltó emberlélek bújt beléd is
és t?led hangos
ami a meredekre visz
ha ember(k)ölt?db?l kitelik valami öröklét
mert az ?ser?
az ?sered?
visszakérdez majd t?led is
és hiába szemedben annyi új akropolisz
építeni természetedb?l fogod világod
***
azt mondom én is
csak a hang öltözik át
?s kaméleon