Kék ég izzik, a levegő remeg,
a csönd befal egy fazék meleget,
a Nap kondérja fortyogva ragyog,
s kanalaznak az étvágytalanok.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Böröczki Mihály - Mityka
Kék ég izzik, a levegő remeg,
a csönd befal egy fazék meleget,
a Nap kondérja fortyogva ragyog,
s kanalaznak az étvágytalanok.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Böröczki Mihály - Mityka
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Összetört fényben
görbül rám az alkony
kötényaljnyi csenddel
érkezel meg
hogy avarillatod
betakarjon
még ölelsz
és megfojt lélegzeted
Hűvösödnek az esték
a vágy forrong
körmével tép a szél
csillagutat
elnyúlt testünk lágy lankáin
szétomlón
mikor a mennybolt holtan
ránk zuhan
Beléd kapaszkodunk
mint fénybe az árny
rozsdává lett
zizegő levelek
szilaj táltostüzek
hamvadt bársonyán
szerelemmé kövül
a múlt veled
Szorítunk magunkhoz
ernyedő ujjal
színesítsd még
lombhullató napunk
karjaid között
boldog-szomorúan
mikor egy-egy könnycseppet
hullatunk
Húrok között
a tört vonóknak fájón
megcsalt szerető
búsul így magán
várja kedvesét
hogy visszajárjon
s ajtót nyit neki
minden éjszakán
Most emlékszik
mikor már…nincs
hogy szép volt
meghódított
megcsalt
vétkezett
átsuhant csak
csillagokon az égbolt
úgy ment el tőlünk
ahogy érkezett
Elolvasta:
43
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Nyöszörgő kertkapu kilincsét
markolja a rozsda,
sorsom szitakötő-szárnya
száradt lábnyomba taposva.
Repedt üvegek réseibe
remegve kúszik a nap sugara,
az ingerült tavaszi szélben
nyikorog néhány korhadt deszka.
Vaksi szememben tavalyi álmok,
múltam tornácán tán csodára várok,
a felkavart szalmatörek között,
– ősszel a fecskepár is végleg elköltözött –
egy kékszilva koppanva földre hull,
haszontalan holnapom előtt
lassacskán alkonyul.
Az elmúlás hártya-szárnya rebben,
kócos margaréták
bámulnak rám
e ravatali csendben.
Foto:google
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
magunkról magunknak lélekt?l lélekig sorról sorra lapszélt?l lapszélig
a teljesség fel?l a teljesség felé isten isten én t?lem az énig
többé kevésbé tiszta szívvel regék és rigmusok kezdett?l kezdetig
***
írni írni nem írni írni nem inri inri
csend szakadás rend fakadás
nem inri írni inri nem írni inri
rend fakadás csend szakadás
***
lefordítani igét ?snyelvr?l anyanyelvre
szavakat nem adni
de arkhét és himnuszt helyette
mert te tudod
hol a határ
ha isten leheletével gyújtod be lelked
és simogatod
és ápolod
és ?rzöd
mert ez a te örököd
és ezt adod örökbe
ha létezik még világnyelv
igen
virágnyelv
szívvirág-költészet
***
alkalmi élet
alkalmi költészet
alakváltó emberlélek bújt beléd is
és t?led hangos
ami a meredekre visz
ha ember(k)ölt?db?l kitelik valami öröklét
mert az ?ser?
az ?sered?
visszakérdez majd t?led is
és hiába szemedben annyi új akropolisz
építeni természetedb?l fogod világod
***
azt mondom én is
csak a hang öltözik át
?s kaméleon