Üde ölében szivárvány ébredt, Ölelő karjában élet muzsikált, Naiv honában szunnyadt a világ. Selyemhaját csókolta a nap, Vadvirág font köré édes illatot. Remény pengette lelke húrjait. Ma roppant torzója szomorún áll, Napjai medrében hallgatag kő. Holt folyó párája mérgezi. [… Tovább]
a moldvai csángó dallamra A macskának négy a lába, Ötödik a farkincája. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde! Azon megyünk Molduvába, Szélkiáltók országába. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde! Zörgő-zurgó falevelek Hoznak-visznek ordas telet. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde! Lépéseink nyikorognak, [… Tovább]
Repül a repül a… repülő. Basszus. Tudom, hogy túlságosan sablon egy passzus, de velem repül messze, poggyászomban persze egy csomó emlék és némi félsz, gyermekkori emlékek, szerelmek, barátok, a gyomrom kész, érzelmi turbulencia, kérem csatolják be öveiket és tartsák [… Tovább]
Álmaimnak hollókék fürtű asszonya: együtt járunk éber látomásaimban, közös napjainknak sosem jön alkonya, csodálva, rajongva tartom karjaimban. Ha rakoncátlan tincse hullik arcába ( nem valami ”hállivúdi” szélgép fújja ) rám pillantva kifésüli – s nem megjátszva – forró [… Tovább]
kicsi lettem visszafelé mentem gazdag sugarú szemed hibámra lát felnőni hozzád ma is jó lehet nem zavar az sem ha céltalan bolyongás kusza útvonalon te legyél láthatatlanul a mester belső hang csend dalba fogó imám kimondhatatlan mint az ok miért [… Tovább]
Viselet és ranglétra (kisfilmmel gazdagítva) Amikor másodszor úszott az egész utca az aznapi friss kenyér mennyei illatában, akkor egy nagy, úgynevezett ebédes-be, azaz vékába könyökölve és azt a csípőjükhöz szorítva, újra megjelentek az asszonyok, lányok. A három malomkeréknyi [… Tovább]
Hiroshima s Nagaszaki egének árnyai a mába hullnak övön aluli ütések záporoznak tolvaj diktálja az árat embargós szavak kopnak el s a békében reménykedők lába alól közben egyre jobban kicsúszik a Föld
Olvasd, ízleld, szeresd, ha engedi magát. Tekints rá védett virágként, mert ki tudja kinek szívében bújnak meg iker magvai. Ezért ne “bántsd”, csak csendben őrizd meg a szívedben. Nem terveztem hosszabb utat, nem cipeltem magammal nehéz múltat, s nem terveztem [… Tovább]
skót ballada nyomán Child Waters biz’ jó hírben állt, pajzsán fehér paripa. Lova táncos és telivér – rajta ő, mint dalia. Hódított bús lányszíveket, várkastélya volt Cheshire, felmenője tán Lancelot s birtoka dús Lancashire. Egy nap [… Tovább]
Ült tétova keze közt a fénnyel, – kialszik hamar –mint csüggedt, elszürkült labdacsok,halk puffanással estek elém a szavak,nem gurult és nem pattant el egy sem, komoly, játszhatatlan játék, mementó, mindegyik ott maradt. Legyőzték,– kialszik hamar – válla körül elhagyott, [… Tovább]
– saját fotó – Kis unokám, 7 hónaposan, 2013. februárban. Ásít még az álmos hajnal, kinn éj-fehér tél didereg, – Édes éberen szunnyad – zokogásod fülébe cseng. Karjába fon tört idő alatt, csókokkal itatja könnyed, hozzád köti minden pillanat, hozzá [… Tovább]
Nyüszítve süvít fel a gőz,hangjától megreszketnek a hunyorgó fények.Szinte észre sem veszed,ahogy a szerszámokkal kézen fogvaegyütt kopnak el az évek, S ahogy a kovács csapásai zúdulnak rá,szikrát szór szeme az izzó vasnak,kezdetben még ellenállva az emberi akaratnak.Az izzadt munka [… Tovább]
2014. Világod illatával töltött kapszula a gyógyító gyógyszered, – általában a gyógyszer gyógyító… nem kell ezt megmagyarázni az olvasónak… így hajtod álomra minden este láztalan fáradt fejed. – ezen elgondolkodtam. Miért is láztalan? Persze ne legyen lázas…de akkor minek a [… Tovább]
Alszom. Rám terített, puha csend a takaró. Ha velem álmodnál, tudnád, hogy milyen jó dolgok zajlanak a lehunyt szemhéjak alatt. Bár néhány szemtelen esőcsepp szenvtelen könnyezni kezdi a magányt. Az ébredést kissé elodázom, hogy tovább maradhassanak láthatatlan kezek [… Tovább]
fekete éjszaka, hófehér hópelyhek, fekete ablakok, zárkózott sejtelmek; jeges, fagyos szélben kapunkon besurran, szemét közt ágyat vet pokróccal, mosdatlan – hajléktalan. fehéren hull a hó, fekete rideg fák, sötétlő szemével csendangyal vigyáz ránk, kinyújtózott sínek alszanak az utcán, fehér fényű [… Tovább]
Ünige sikeresen kiállja édesanyja anyai rohamait, s végül elmehet Amerikába… 60. Harpagona Las Vegasban Egyik nap aztán Morganné felfedezte, Ünige kis Harpagonként számolgatja a déli étkezésre és hűsítőre kapott, de megspórolt pénzét. A Los Angeles-i melegben ez nem [… Tovább]
Hogy mi volt hát az élet? Kósza, frivol szeretők ’s a kocsmapultokon túl is néhány igaz barát? Nem tettünk mi semmit, amire büszkék lehetünk – de sosem vedeltük potyán a szegények borát. Tartoztunk valakinek? Tartoztunk valakihez? Befogadott egy [… Tovább]
hajnali kettő még a madarak sem zajongnak félálomban várják a fényt csak a szúnyogokat irtó autó veri fel a fal mellől a hazatántorgó lelkeket szakadt harisnyák tapadnak a kicsorbult cipőkön egyensúlyozó combokra mintha védene a kezek erőszakosságától [… Tovább]
Kezdetben még nem tudtam milyen érzés, átöleltél, s a fák földig hajoltak, testünkre izzott minden összenézés, párás fűsarjak szerelmet raboltak. Rád simultam, lettem jól szabott zakó, illatod megbújt pórusaimban, éreztelek, mint tavaszt a városlakó, csókjaid sorát a [… Tovább]
32. — Milyen felelőtlen vagyok, hogy nem figyelmeztettem időben, hogy a metrón vegye kezébe a hátizsákot. Az én hibám az egész. Egyszer én is jártam így. A fényképezőgépemet lopták el. Még láttam is a tolvajt, de elfogni nem tudtam. [… Tovább]
Tempora mutantur et nos mutamur in illisVáltoznak az idők és mi változunk velük Koosán Ildikó Mennyire fontos látni, hogyan indul, S múlhat [… Tovább]
Csorba Piroska- A gyermekkor című verse nyomán…mindegyikünk hordoz magában egy-egy hasonló verset, ki-ki a maga emlékeiből és fantáziájából merítve. Mikor a felhők tényleg mind bárányok,mikor hercegnők vagyunk, királylányok,mikor minden reggel csak miattunk kel fel a Nap,és addig nem nyugodhat, míg [… Tovább]
Nem tudhattam, ezt nem tudhattam. Számban hűlnek a szavak, mondhatná őket más is. Akárki. Megfosztva gesztusaimtól, jól ismert, begombolt pózaimtól, [… Tovább]
Nem ültették, de szaporult ezerszám, az utak mentén, lassú kertek alján, szétterült-borult, mint egy fehér sátor, a május benne virágzott magától, és mint aki két, három hétre ráér, úgy virulázott szét a virágtányér, a friss levegőt összebabonázta, a csöppnyi szirmok [… Tovább]
Volkovszkaja képével zárt osztály kerengenek magukban, s van, ki hajlong – a hattyú mostan önmagára néz; a másik krisztus, vágással fején egy új tekintély. egész itt mindegyik és életképtelen – a gyógyulás kilök: másként megérteni – ki szolgál, enni [… Tovább]
miért nem elég hisz lobban és elég por hamu és sár születésben halál ennyi miért nem elég felsíró holdarcú éjek haldokló csillagok miért nem elég már ebből a mostoha zajból a tegnap elhamvad a holnap ráncos [… Tovább]
M. Laurens FOSZLÁNYAIM (sorok és gondolatok az utolsó százból) A történelemnek gúnyos búcsút intve, elhaladt mellettem a sorsom: legyintve. Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva, eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva. Csend van: A némaság marokként fojt mindent, senki sem nyomja [… Tovább]
Ölelkező napfény szememben játszik. Bőröd illata fátyol-álom marad. Nem köszön a hajlott hátú Idő. Függő marionett neked integet. Kráter mélységből lopott kincsek; – mert lopni kell, ha nem ad – marad fátyol-álom. De visszaintegetsz. (1994.)
Csak magamra, senki másranem haragszom, miért is tenném.Szerelem volt. Első látásra.Kelő hajnal, harmat-költemény. Őrült vágyban egymásra találtálomnyi ősrobbanás. Föld-ég,ledöntött, most meg vergődni lát,nem értem magam se, mi történt. Ne is kérdezd, ki volt ostobább.Aki a nőn átlát, [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!