Vers

Anya

  Üde ölében szivárvány ébredt, Ölelő karjában élet muzsikált, Naiv honában szunnyadt a világ. Selyemhaját csókolta a nap, Vadvirág font köré édes illatot. Remény pengette lelke húrjait. Ma roppant torzója szomorún áll, Napjai medrében hallgatag kő. Holt folyó párája mérgezi. [… Tovább]

Vers

Lépő mese

a moldvai csángó dallamra    A macskának négy a lába, Ötödik a farkincája. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde!   Azon megyünk Molduvába, Szélkiáltók országába. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde!   Zörgő-zurgó falevelek Hoznak-visznek ordas telet. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde!   Lépéseink nyikorognak, [… Tovább]

Vers

Border line

  Repül a repül a… repülő. Basszus. Tudom, hogy túlságosan sablon egy passzus, de velem repül messze, poggyászomban persze egy csomó emlék és némi félsz, gyermekkori emlékek, szerelmek, barátok, a gyomrom kész, érzelmi turbulencia, kérem csatolják be öveiket és tartsák [… Tovább]

Vers

Álmaim asszonya

  Álmaimnak  hollókék  fürtű  asszonya: együtt  járunk  éber  látomásaimban, közös  napjainknak  sosem  jön  alkonya, csodálva,  rajongva  tartom  karjaimban.   Ha  rakoncátlan  tincse  hullik  arcába ( nem  valami  ”hállivúdi”  szélgép  fújja ) rám  pillantva  kifésüli  –  s  nem  megjátszva  – forró  [… Tovább]

Vers

kicsi lettem

kicsi lettem visszafelé mentem gazdag sugarú szemed hibámra lát felnőni hozzád ma is jó lehet nem zavar az sem ha céltalan bolyongás kusza útvonalon te legyél láthatatlanul a mester belső hang csend dalba fogó imám kimondhatatlan mint az ok miért [… Tovább]

Kisregény

Örvények felett I._2.

Viselet és ranglétra (kisfilmmel gazdagítva)     Amikor másodszor úszott az egész utca az aznapi friss kenyér mennyei illatában, akkor egy nagy, úgynevezett ebédes-be, azaz vékába könyökölve és azt a csípőjükhöz szorítva, újra megjelentek az asszonyok, lányok. A három malomkeréknyi [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Váratlan utazás

Olvasd, ízleld, szeresd, ha engedi magát. Tekints rá védett virágként, mert ki tudja kinek szívében bújnak meg iker magvai. Ezért ne “bántsd”, csak csendben őrizd meg a szívedben. Nem terveztem hosszabb utat, nem cipeltem magammal nehéz múltat, s nem terveztem [… Tovább]

Vers

Child Waters

skót ballada nyomán     Child Waters biz’ jó hírben állt, pajzsán fehér paripa. Lova táncos és telivér – rajta ő, mint dalia.   Hódított bús lányszíveket, várkastélya volt Cheshire, felmenője tán Lancelot s birtoka dús Lancashire.   Egy nap [… Tovább]

Vers

Kialszik

  Ült tétova keze közt a fénnyel, – kialszik hamar –mint csüggedt, elszürkült labdacsok,halk puffanással estek elém a szavak,nem gurult és nem pattant el egy sem, komoly, játszhatatlan játék, mementó, mindegyik ott maradt. Legyőzték,– kialszik hamar – válla körül elhagyott, [… Tovább]

Nincs kép
vegyes

Az ipar szimfóniája

Nyüszítve süvít fel a gőz,hangjától megreszketnek a hunyorgó fények.Szinte észre sem veszed,ahogy a szerszámokkal kézen fogvaegyütt kopnak el az évek,    S ahogy a kovács csapásai zúdulnak rá,szikrát szór szeme az izzó vasnak,kezdetben még ellenállva az emberi akaratnak.Az izzadt munka [… Tovább]

Vers

Hűs arc

2014. Világod illatával töltött kapszula a gyógyító gyógyszered, – általában a gyógyszer gyógyító… nem kell ezt megmagyarázni az olvasónak… így hajtod álomra minden este láztalan fáradt fejed. – ezen elgondolkodtam. Miért is láztalan? Persze ne  legyen lázas…de akkor minek a [… Tovább]

Vers

Alszom

    Alszom. Rám terített, puha csend a takaró. Ha velem álmodnál, tudnád, hogy milyen jó dolgok zajlanak a lehunyt szemhéjak alatt. Bár néhány szemtelen esőcsepp szenvtelen könnyezni kezdi a magányt.  Az ébredést kissé elodázom, hogy tovább maradhassanak láthatatlan kezek [… Tovább]

Vers

fekete-fehér

fekete éjszaka, hófehér hópelyhek, fekete ablakok, zárkózott sejtelmek; jeges, fagyos szélben kapunkon besurran, szemét közt ágyat vet pokróccal, mosdatlan – hajléktalan. fehéren hull a hó, fekete rideg fák, sötétlő szemével csendangyal vigyáz ránk, kinyújtózott sínek alszanak az utcán, fehér fényű [… Tovább]

Vers

Hattyúdal helyett

  Hogy  mi  volt  hát  az  élet?  Kósza,  frivol  szeretők ’s  a  kocsmapultokon  túl  is  néhány  igaz  barát? Nem  tettünk  mi  semmit,  amire  büszkék  lehetünk –  de  sosem  vedeltük  potyán  a  szegények  borát.   Tartoztunk  valakinek?  Tartoztunk  valakihez? Befogadott  egy [… Tovább]

Vers

stagnáció

    hajnali kettő még a madarak sem zajongnak félálomban várják a fényt csak a szúnyogokat irtó autó veri fel a fal mellől a hazatántorgó lelkeket   szakadt harisnyák tapadnak a kicsorbult cipőkön egyensúlyozó combokra mintha védene a kezek erőszakosságától [… Tovább]

Vers

Végtelen pillanat

    Kezdetben még nem tudtam milyen érzés, átöleltél, s a fák földig hajoltak, testünkre izzott minden összenézés, párás fűsarjak szerelmet raboltak.   Rád simultam, lettem jól szabott zakó, illatod megbújt pórusaimban, éreztelek, mint tavaszt a városlakó, csókjaid sorát a [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 32

32.   — Milyen felelőtlen vagyok, hogy nem figyelmeztettem időben, hogy a metrón vegye kezébe a hátizsákot. Az én hibám az egész. Egyszer én is jártam így. A fényképezőgépemet lopták el. Még láttam is a tolvajt, de elfogni nem tudtam. [… Tovább]

Vers

A kapu nyitva áll

Csorba Piroska- A gyermekkor című verse nyomán…mindegyikünk hordoz magában egy-egy hasonló verset, ki-ki a maga emlékeiből és fantáziájából merítve. Mikor a felhők tényleg mind bárányok,mikor hercegnők vagyunk, királylányok,mikor minden reggel csak miattunk kel fel a Nap,és addig nem nyugodhat, míg [… Tovább]

Vers

Format C

                                                         Nem tudhattam, ezt nem tudhattam.                                                         Számban hűlnek a szavak,                                                         mondhatná őket más is. Akárki.                                                         Megfosztva gesztusaimtól,                                                         jól ismert, begombolt pózaimtól,                [… Tovább]

Vers

Bodza

Nem ültették, de szaporult ezerszám, az utak mentén, lassú kertek alján, szétterült-borult, mint egy fehér sátor, a május benne virágzott magától, és mint aki két, három hétre ráér, úgy virulázott szét a virágtányér, a friss levegőt összebabonázta, a csöppnyi szirmok [… Tovább]

Vers

kisbetűk

Volkovszkaja képével zárt osztály   kerengenek magukban, s van, ki hajlong – a hattyú mostan önmagára néz; a másik krisztus, vágással fején egy új tekintély. egész itt mindegyik és életképtelen – a gyógyulás kilök: másként megérteni – ki szolgál, enni [… Tovább]

Vers

ringató

    miért nem elég hisz lobban és elég por hamu és sár születésben halál ennyi miért nem elég   felsíró holdarcú éjek haldokló csillagok miért nem elég már ebből a mostoha zajból   a tegnap elhamvad a holnap ráncos [… Tovább]

Vers

FOSZLÁNYAIM

M. Laurens FOSZLÁNYAIM (sorok és gondolatok az utolsó százból) A történelemnek gúnyos búcsút intve,  elhaladt mellettem a sorsom: legyintve. Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva, eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.   Csend van: A némaság marokként fojt mindent, senki sem nyomja [… Tovább]

Vers

Maradj

Ölelkező napfény szememben játszik. Bőröd illata fátyol-álom marad. Nem köszön a hajlott hátú Idő. Függő marionett neked integet. Kráter mélységből lopott kincsek; – mert lopni kell, ha nem ad – marad fátyol-álom. De visszaintegetsz. (1994.)

Vers

Szerelem volt

  Csak magamra, senki másranem haragszom, miért is tenném.Szerelem volt. Első látásra.Kelő hajnal, harmat-költemény.   Őrült vágyban egymásra találtálomnyi ősrobbanás. Föld-ég,ledöntött, most meg vergődni lát,nem értem magam se, mi történt.   Ne is kérdezd, ki volt ostobább.Aki a nőn átlát, [… Tovább]

Vers

Tükrök

  visszatükrözöl – köszönöm magamat látni benned – öröm te én vagyok minden és mindenki egy mosolygok – visszamosolyogsz haragom – haragot szül feléd lépek – közeledsz szép vagyok – szép vagy kiabálok – felidegesedsz JÁTÉK jó leszek s te [… Tovább]