Hónap: 2014 május

  Üde ölében szivárvány ébredt, Ölelő karjában élet muzsikált, Naiv honában szunnyadt a világ. Selyemhaját csókolta a nap, Vadvirág font köré édes illatot. Remény pengette lelke húrjait. Ma roppant torzója szomorún áll, Napjai medrében hallgatag kő. Holt folyó párája mérgezi. [… Tovább]

a moldvai csángó dallamra    A macskának négy a lába, Ötödik a farkincája. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde!   Azon megyünk Molduvába, Szélkiáltók országába. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde!   Zörgő-zurgó falevelek Hoznak-visznek ordas telet. Dere-dedde, dere-dedde, Dere-dedde, dede-dedde!   Lépéseink nyikorognak, [… Tovább]

  Repül a repül a… repülő. Basszus. Tudom, hogy túlságosan sablon egy passzus, de velem repül messze, poggyászomban persze egy csomó emlék és némi félsz, gyermekkori emlékek, szerelmek, barátok, a gyomrom kész, érzelmi turbulencia, kérem csatolják be öveiket és tartsák [… Tovább]

  Álmaimnak  hollókék  fürtű  asszonya: együtt  járunk  éber  látomásaimban, közös  napjainknak  sosem  jön  alkonya, csodálva,  rajongva  tartom  karjaimban.   Ha  rakoncátlan  tincse  hullik  arcába ( nem  valami  ”hállivúdi”  szélgép  fújja ) rám  pillantva  kifésüli  –  s  nem  megjátszva  – forró  [… Tovább]

kicsi lettem visszafelé mentem gazdag sugarú szemed hibámra lát felnőni hozzád ma is jó lehet nem zavar az sem ha céltalan bolyongás kusza útvonalon te legyél láthatatlanul a mester belső hang csend dalba fogó imám kimondhatatlan mint az ok miért [… Tovább]

Hiroshima s Nagaszaki egének árnyai a mába hullnak övön aluli ütések záporoznak tolvaj diktálja az árat embargós szavak kopnak el   s a békében reménykedők lába alól közben egyre jobban kicsúszik a Föld  

  Ült tétova keze közt a fénnyel, – kialszik hamar –mint csüggedt, elszürkült labdacsok,halk puffanással estek elém a szavak,nem gurult és nem pattant el egy sem, komoly, játszhatatlan játék, mementó, mindegyik ott maradt. Legyőzték,– kialszik hamar – válla körül elhagyott, [… Tovább]

– saját fotó – Kis unokám, 7 hónaposan, 2013. februárban.   Ásít még az álmos hajnal,  kinn éj-fehér tél didereg, – Édes éberen szunnyad – zokogásod fülébe cseng. Karjába fon tört idő alatt, csókokkal itatja könnyed, hozzád köti minden pillanat, hozzá [… Tovább]

2014. Világod illatával töltött kapszula a gyógyító gyógyszered, – általában a gyógyszer gyógyító… nem kell ezt megmagyarázni az olvasónak… így hajtod álomra minden este láztalan fáradt fejed. – ezen elgondolkodtam. Miért is láztalan? Persze ne  legyen lázas…de akkor minek a [… Tovább]

    Alszom. Rám terített, puha csend a takaró. Ha velem álmodnál, tudnád, hogy milyen jó dolgok zajlanak a lehunyt szemhéjak alatt. Bár néhány szemtelen esőcsepp szenvtelen könnyezni kezdi a magányt.  Az ébredést kissé elodázom, hogy tovább maradhassanak láthatatlan kezek [… Tovább]

fekete éjszaka, hófehér hópelyhek, fekete ablakok, zárkózott sejtelmek; jeges, fagyos szélben kapunkon besurran, szemét közt ágyat vet pokróccal, mosdatlan – hajléktalan. fehéren hull a hó, fekete rideg fák, sötétlő szemével csendangyal vigyáz ránk, kinyújtózott sínek alszanak az utcán, fehér fényű [… Tovább]

  Hogy  mi  volt  hát  az  élet?  Kósza,  frivol  szeretők ’s  a  kocsmapultokon  túl  is  néhány  igaz  barát? Nem  tettünk  mi  semmit,  amire  büszkék  lehetünk –  de  sosem  vedeltük  potyán  a  szegények  borát.   Tartoztunk  valakinek?  Tartoztunk  valakihez? Befogadott  egy [… Tovább]

    hajnali kettő még a madarak sem zajongnak félálomban várják a fényt csak a szúnyogokat irtó autó veri fel a fal mellől a hazatántorgó lelkeket   szakadt harisnyák tapadnak a kicsorbult cipőkön egyensúlyozó combokra mintha védene a kezek erőszakosságától [… Tovább]

    Kezdetben még nem tudtam milyen érzés, átöleltél, s a fák földig hajoltak, testünkre izzott minden összenézés, párás fűsarjak szerelmet raboltak.   Rád simultam, lettem jól szabott zakó, illatod megbújt pórusaimban, éreztelek, mint tavaszt a városlakó, csókjaid sorát a [… Tovább]

Tempora mutantur et nos mutamur in illisVáltoznak az idők és mi változunk velük                  Koosán Ildikó                          Mennyire fontos látni, hogyan indul,   S múlhat [… Tovább]

Csorba Piroska- A gyermekkor című verse nyomán…mindegyikünk hordoz magában egy-egy hasonló verset, ki-ki a maga emlékeiből és fantáziájából merítve. Mikor a felhők tényleg mind bárányok,mikor hercegnők vagyunk, királylányok,mikor minden reggel csak miattunk kel fel a Nap,és addig nem nyugodhat, míg [… Tovább]

                                                         Nem tudhattam, ezt nem tudhattam.                                                         Számban hűlnek a szavak,                                                         mondhatná őket más is. Akárki.                                                         Megfosztva gesztusaimtól,                                                         jól ismert, begombolt pózaimtól,                [… Tovább]

Nem ültették, de szaporult ezerszám, az utak mentén, lassú kertek alján, szétterült-borult, mint egy fehér sátor, a május benne virágzott magától, és mint aki két, három hétre ráér, úgy virulázott szét a virágtányér, a friss levegőt összebabonázta, a csöppnyi szirmok [… Tovább]

    miért nem elég hisz lobban és elég por hamu és sár születésben halál ennyi miért nem elég   felsíró holdarcú éjek haldokló csillagok miért nem elég már ebből a mostoha zajból   a tegnap elhamvad a holnap ráncos [… Tovább]

M. Laurens FOSZLÁNYAIM (sorok és gondolatok az utolsó százból) A történelemnek gúnyos búcsút intve,  elhaladt mellettem a sorsom: legyintve. Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva, eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.   Csend van: A némaság marokként fojt mindent, senki sem nyomja [… Tovább]

Ölelkező napfény szememben játszik. Bőröd illata fátyol-álom marad. Nem köszön a hajlott hátú Idő. Függő marionett neked integet. Kráter mélységből lopott kincsek; – mert lopni kell, ha nem ad – marad fátyol-álom. De visszaintegetsz. (1994.)

  visszatükrözöl – köszönöm magamat látni benned – öröm te én vagyok minden és mindenki egy mosolygok – visszamosolyogsz haragom – haragot szül feléd lépek – közeledsz szép vagyok – szép vagy kiabálok – felidegesedsz JÁTÉK jó leszek s te [… Tovább]