Üde ölében szivárvány ébredt,
Ölelő karjában élet muzsikált,
Naiv honában szunnyadt a világ.
Selyemhaját csókolta a nap,
Vadvirág font köré édes illatot.
Remény pengette lelke húrjait.
Ma roppant torzója szomorún áll,
Napjai medrében hallgatag kő.
Holt folyó párája mérgezi.
Mosolya mögött gondóriás ül,
Szél tépázza bodros fürtjeit.
A hajnal kínokat bont.
Csendköd gyűl…
Testére enyészet ront.
Legutóbbi módosítás: 2014.05.31. @ 14:47 :: Sípos Julianna