Vers

Szavak nélkül…

    Mondanom kellene valamit,  hisz olyan régóta alszik bennem a szó. Üvölteni lenne jó,  egy magas hegytetőn állva, de valami eltörött, minden gondolat sánta. Fel kellene mászni az égig érő fára, s felhőkbe harapdálva  sírni, csak sírni… órákon át, s [… Tovább]

Vers

Úti jegyzetek

saját fotó   Nafplion narancsligetben száraz ágak haldokolnak alant leanderek   Loire-völgy szőlőültetvény kacskaringózó sorok napóra fordul   Adria kishajó indul könnyes sós kékségbe váj habos fehér utat          

Vers

Párizs

    A fények városa ez, valahogy mégis furcsa, hogy úgy rajongok érte, én, a város vakondja.Metrólépcső az otthon, az emberek sietnek magukba látnak talán, engem észre se vesznek. Öregasszony csak ül, ölében szikkadt kiflivég,minden hajnalban ugyanúgy, nem láttam enni még.Tömeg [… Tovább]

Vers

Bújnék még

    Anyám!Mondd, milyen a szivárvány,ha elül a hűs nyári zápor?   Szorgos kezedben a bú-ecsetnem fest már többé színeket,arcod pírja is fakuló,a sebes idő nem alkuszik.   Féktelen vad záporokmossák el ajkad ráncait. Enyhet-adó öledbe bújok,nem vagyok bátor.   [… Tovább]

vegyes

Egy lány, ki magára maradt…

Egy lány, ki magára maradt egy álmatlan éjszakán, szóra nyílik a száj, kérdez, válaszra vár.- kinek nyílik szóra? Csengettyű szól, a harang válaszol, elnyomott érzés, lelki fájdalom.- kiben? Csendben ballag, hallgatag a vágy, zizeg a fű, amerre jár. Kismadár hangjára [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 26.

Azt szokták mondani, hogy „két dudás egy csárdában” nemigen fér meg egymással. Margit és Angéla kapcsolatára is ez illet. Margit jó darabig félretette Angélát, hiszen ki sem látszott a sok feladatból. Míg aztán egy nap rászánta magát és felhívta telefonon. [… Tovább]

Egyéb

Virágillattal

Júlia az 1909-es esztendőben született. Most, ahogy leírom, csodálkozom, milyen régen volt. Az akkori országnak már összezsugorodtak a határai nekem csak a mai szív formájú jutott. Nem sokszor esett szó származásáról, csak egyszer említették a régi ősöket, de élete végéig [… Tovább]

Fordítás

A városban

Diana Cuzic írása (megjelent LiterNet.ro 2014. 04. 26)   Négy óra körül ébredt. Nem azért, mintha valami dolga lett volna, hanem így szokta meg abból az időből, amikor még ellátni való állatai voltak, meg munkába igyekvő férje. Most alig van [… Tovább]

Vers

Visszabolyongó

Visszabolyongó                      Koosán Ildikó  Élnék még csönd- melegén a szirti tavasznak,rejteke mélyén a hajnali harmatot, hűs forrás-illatot görgető rügybontó szélnek; láthatnám fenséges szálfáim árnyékdzsungelében alkonyifénypászta lopakodását, mint lesi titkon meg-születését az éjnek; csodálnék [… Tovább]