Vers

Boldogság

A boldogság mezítláb jár, mint az Isten. Lélegzetet se vesz. Észrevétlen. Léptei neszét se hallod, nem hív, nem csábít. Színtelen, tiszta, éltető harmat. Ledobja magáról álruháit, —————————————– …és innentől kezdve annyira belerohantál a jelzőkbe, hasonlatokba, hogy a vers, ami jól [… Tovább]

Vers

Sajó mentén

vigalomra     Lesántult a kutyám lába, szamártövis a talpába’ Ha tövise nem lett volna, tán nyulat is fogott volna. Szőre szálán a bolhája, mint az üszök a szalmába’. Fene vinné a jó dolgát, mér’ gyűjtöget annyi bolhát.   De [… Tovább]

Vers

Az utolsók

    Mennek-mennek, fogynak nagyon,kiknek vére én is lettem;egyre több szál köti oda,rögök alá az életem.   Gyökerem nő, nem a lombom,az gyarapszik rácsát fonva,s köröttem a néhány levéldideregve készül tova.   Jeges szél, ha beléjük kap,leszakítja mind az ágról;az [… Tovább]

vegyes

A tizenkét apostol

„Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp [… Tovább]