Pásztor Attila - Atyla : Sajó mentén

vigalomra

 

 

Lesántult a kutyám lába, szamártövis a talpába’

Ha tövise nem lett volna, tán nyulat is fogott volna.

Szőre szálán a bolhája, mint az üszök a szalmába’.

Fene vinné a jó dolgát, mér’ gyűjtöget annyi bolhát.

 

De jó volna a szalonna, ha nem csípne a sok bolha.

Mikor szelem a kenyerem, ugrasztják a bicskanyelem!

Kurjongatok kettőt-hármat, megfürösztöm a kutyámat,

A tűz mellett majd megszárad, Sajó vigye a bolhákat!

 

Tarisznyába’ veres hagyma, hosszi kolbász jó darabja,

Sütögetem faparázson, az illata messze szálljon.

Esthajnalra egy menyecske rókaszemét rám vetette,

Megkívánta a kolbászom nádi sípos erdőháton.

 

Mondta, páros csókot adna, hosszi felét ha megkapja,

S ha kacagok a szemébe, két almát hoz ez estére.

A szerelem tövismadár, akit választ, arra talál

Tücsök hangú éjfeleken, búzavirágos réteken.

 

Esztendőre vagy kettőre kerekedik a holdtölte,

Kerekedik az ég alja gyöngyharmatos akarata!

Aki szeret, pároson jár, ezer közül csak eggyel hál.

Karján viszi kerek dombra, megesketni a templomba!

 

Dallam:  m  l   l   s    m   l   l   m  /  m   l   l   s    d   r   r   d

            s   m   r   d    l,   r    r   d  /  s   m  r   d    l,   r   r   l,

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985