Vers

Hattyúdal helyett

  Hogy  mi  volt  hát  az  élet?  Kósza,  frivol  szeretők ’s  a  kocsmapultokon  túl  is  néhány  igaz  barát? Nem  tettünk  mi  semmit,  amire  büszkék  lehetünk –  de  sosem  vedeltük  potyán  a  szegények  borát.   Tartoztunk  valakinek?  Tartoztunk  valakihez? Befogadott  egy [… Tovább]

Vers

stagnáció

    hajnali kettő még a madarak sem zajongnak félálomban várják a fényt csak a szúnyogokat irtó autó veri fel a fal mellől a hazatántorgó lelkeket   szakadt harisnyák tapadnak a kicsorbult cipőkön egyensúlyozó combokra mintha védene a kezek erőszakosságától [… Tovább]

Vers

Végtelen pillanat

    Kezdetben még nem tudtam milyen érzés, átöleltél, s a fák földig hajoltak, testünkre izzott minden összenézés, párás fűsarjak szerelmet raboltak.   Rád simultam, lettem jól szabott zakó, illatod megbújt pórusaimban, éreztelek, mint tavaszt a városlakó, csókjaid sorát a [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 32

32.   — Milyen felelőtlen vagyok, hogy nem figyelmeztettem időben, hogy a metrón vegye kezébe a hátizsákot. Az én hibám az egész. Egyszer én is jártam így. A fényképezőgépemet lopták el. Még láttam is a tolvajt, de elfogni nem tudtam. [… Tovább]

Vers

A kapu nyitva áll

Csorba Piroska- A gyermekkor című verse nyomán…mindegyikünk hordoz magában egy-egy hasonló verset, ki-ki a maga emlékeiből és fantáziájából merítve. Mikor a felhők tényleg mind bárányok,mikor hercegnők vagyunk, királylányok,mikor minden reggel csak miattunk kel fel a Nap,és addig nem nyugodhat, míg [… Tovább]

Vers

Format C

                                                         Nem tudhattam, ezt nem tudhattam.                                                         Számban hűlnek a szavak,                                                         mondhatná őket más is. Akárki.                                                         Megfosztva gesztusaimtól,                                                         jól ismert, begombolt pózaimtól,                [… Tovább]

Vers

Bodza

Nem ültették, de szaporult ezerszám, az utak mentén, lassú kertek alján, szétterült-borult, mint egy fehér sátor, a május benne virágzott magától, és mint aki két, három hétre ráér, úgy virulázott szét a virágtányér, a friss levegőt összebabonázta, a csöppnyi szirmok [… Tovább]