Vers

Köz(hely)

2014.     Szemtelenül szürkén lóg egy lyukas tányér a pikkelyes plafonról közepén Nap-fényű izzó szag terének égiteste döglegyet vonz e gravitáció a falon pár minta csempe egy-kettő mutatóba a többi repedezve a mester már nyugdíjba ment ki látta e [… Tovább]

Vers

BALLADA A HATALMASOKHOZ

M. Laurens BALLADA A HATALMASOKHOZ (François Villon nyomdokain)   Most, hogy az utcára vetetten élek, abban bízok, Ki mégsem szolgalélek. Én is ember lennék, s nem holmi hályog, mondjátok hát meg: Nektek miért fájok? Üvöltenék vadul, de félre löknek, tűrnöm [… Tovább]

Novella

Bizalom

  Még egy darabig látta vejének, Ákosnak Passat-ját, aztán csak az út finoman szitáló porát a kanyarban. Ketten maradtak Borival. Enyhe időt hozott a bágyadt napsütés, most ennek is nagyon örült, kicsiny tanyája barátságosabbnak tűnt ilyenkor, és abban bízott, hogy [… Tovább]

Vers

Egy angyal emléke

  Lágy lélek volt, a természet simogatta. Mint egy hűs, tiszta íz olyan volt tekintete, s mint a legszebb szőke fűz volt a lány.   A legmélyebb feketéből fehér-fény szürkén vált ki s tért a mélybe újra. Vagy tértem én [… Tovább]