Vers

Szárnyalj !

  Miért nem szárnyalsz, élsz a mának, Hogyha szíve elragad, S lelked mélyén sodródni kél  Minden apró mozzanat? Éden kertje hívó szavát  Hadd betörni énedbe,  Ne sanyargasd éned, véred, Engedd el, hogy érezze, Megölelje, átkarolja  szabadságnak mámorát, Beszívhassa tüdejébe a [… Tovább]

Vers

A föld ölelt

  Nem rakta tele a sors szekeremet,nem halmozott el földi javakkal.Békét kötöttem dühödt önmagammal,megszerettem azt, aki szeretett.   Nem lázadtam. Voltam jégbe-fagyva Nap,szélrongy Felhő, űr-Lény, kék Holdtölte.Árnyam se vetült idegen küszöbre,vártam arra, hogy befogadjanak.   Nem fájt, hogy gazul becsaptak [… Tovább]

Vers

Épp mikor fagy II.

    Elszáradt tarka virágok, megdermedve állnak, szomorúság nincs arcukon, elhalt öröm, bánat.   Megsérült lelkük csak lengén ellibben a szélben, vidám tavaszt, meleg nyarat, álmodnak a réten.   Őszderekán tekeredve sápadt holdfény alatt, ezüst gyöngyöt gyűjtögettek, amíg felkelt a [… Tovább]

Novella

Utazás 2. (Caravaggio)

    Olvasásba merültem. Olyan mélyen, hogy egy ideig észre sem vettem a velem szemben ülő utast. Arra sem emlékszem, mikor lépett be a fülkébe. Nemrég lehetett, mert farmerkabátban ült még, táskáját a térdén tartva keresgélt valamit. Hatalmas zsebkendője, mintha [… Tovább]

Nincs kép
Vers

milyen jó

Milyen jó annak, akit szeretnek. Lemosnak róla kiabálást, szidást, megannyi félelmet, elkanászodást, buftiságot. Nem gyilkol, üt, vág, szorong  a lustaságban. Tettei, délceg léptei lesznek, nem mossák ki belőle az alkotó kedvet. Nem érzi minden kiránduláskor, hogy elbújna, haza se menne, [… Tovább]

Vers

Álmatlanul

    Egy kérdés gyötör bíbor alkonyon, hová tűnt a lázas, ifjú tűz,  és merre hordta szét a szél vajon, kedvemet, mi minden gondot űz.   Fáradtságomra gyógyír volt a szó,  kinyílt lelkemen a száraz katáng, szilaj évek vágtattak, mint [… Tovább]