Seres László : A föld ölelt

 

Nem rakta tele a sors szekeremet,
nem halmozott el földi javakkal.
Békét kötöttem dühödt önmagammal,
megszerettem azt, aki szeretett.

 

Nem lázadtam. Voltam jégbe-fagyva Nap,
szélrongy Felhő, űr-Lény, kék Holdtölte.
Árnyam se vetült idegen küszöbre,
vártam arra, hogy befogadjanak.

 

Nem fájt, hogy gazul becsaptak mások,
ígértek kincset, pénzt, boldogságot.
Vágyaim mindig magamhoz mértem.

 

Hason-csúszó sok talpnyaló között
a föld ölelt magához, s úgy köszönt,
mint anyám, ha hozzá hazatértem.

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.