Thököly Vajk : Épp mikor fagy II.

 

 

Elszáradt tarka virágok,

megdermedve állnak,

szomorúság nincs arcukon,

elhalt öröm, bánat.

 

Megsérült lelkük csak lengén

ellibben a szélben,

vidám tavaszt, meleg nyarat,

álmodnak a réten.

 

Őszderekán tekeredve

sápadt holdfény alatt,

ezüst gyöngyöt gyűjtögettek,

amíg felkelt a Nap.

 

Százfele gurult mind halkan

reményüket vesztve,

télnek első órájában,

dermedt végtelenbe.

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk