Pásztor Piroska : Álmatlanul

 

 

Egy kérdés gyötör bíbor alkonyon,

hová tűnt a lázas, ifjú tűz, 

és merre hordta szét a szél vajon,

kedvemet, mi minden gondot űz.

 

Fáradtságomra gyógyír volt a szó,

 kinyílt lelkemen a száraz katáng,

szilaj évek vágtattak, mint a ló,

elröppent álmom, kihunyt a láng.

 

Ismert falak közt élő idegen 

vagyok, megtűrt, szükséges lakó,

viselem sorsom, muszáj-tehetetlen,

 hisz’ a harag rossz tanácsadó.

 

Nem kell, hogy gonosz bosszú kínozzon,

vagy vakítsa szemem gyűlölet,

erőm inkább a szépre fordítom,

a vers, a szó csodákat tehet.

 

Ha ködpalástot ölt fel az alkony,

ezüst hálót sző a Hold fénye,

simul a ránc, szívem puha bársony,

illan bánatom, s alszom végre.

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Piroska
Szerző Pásztor Piroska 20 Írás
Szeretem a jó könyveket, a szép verseket, és rajongok a természetért. 18-éve írogatok, több, kevesebb sikerrel. Honlapom: http://www.piroskapasztor.eoldal.hu/