Marthi Anna : milyen jó

Milyen jó annak, akit szeretnek.

Lemosnak róla kiabálást, szidást,

megannyi félelmet, elkanászodást, buftiságot.

Nem gyilkol, üt, vág, szorong  a lustaságban.

Tettei, délceg léptei lesznek, nem mossák ki

belőle az alkotó kedvet. Nem érzi minden

kiránduláskor, hogy elbújna, haza se menne,

nem sírna, mert teher a lelke.

Bomlaszt és felrúg, tanulni gyáva.

Belenéz farkasszemekkel a pusztulásba.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1324 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak