Schifter Attila : Hattyúdal helyett

 

Hogy  mi  volt  hát  az  élet?  Kósza,  frivol  szeretők

’s  a  kocsmapultokon  túl  is  néhány  igaz  barát?

Nem  tettünk  mi  semmit,  amire  büszkék  lehetünk

–  de  sosem  vedeltük  potyán  a  szegények  borát.

 

Tartoztunk  valakinek?  Tartoztunk  valakihez?

Befogadott  egy  nő,  egy  család,  az  ország,  a  táj?

Az  ember  hazudhat;  bájologhat,  ordíthat  is

vagy  csak  csendben,  magában  szűköl,  ha  valami  fáj.

 

És,  hogy  jövőre  már  megint  itt  a  világvége?

Nem  érdekel.  Ami  jutott  nekem,  megköszönöm,

de  gyorsan  jöjjön,  aminek  még  jönnie  kéne

( csak,  mert  olyan  alacsony  a  fájdalomküszöböm )

 

Ha  vége  is  lesz  akkor  mindennek  itt  a  Földön,

egy  utolsót  hadd  kérjek  Tőled,  drága  Istenem:

tán  nyomunk  örökre  elvész,  de  mentsd  meg  a  Holdat;

hogy  nyáréjszakákon  még  csodálhassa  szellemem.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.05.29. @ 20:57 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.