Böröczki Mihály - Mityka : A tizenkét apostol

Nyomtatás

„Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett”

                                                                                                                                                  Máté evangéliuma

ELŐIMÁDKOZÓ

Tizenkét ember Jézusért,

már hallom a zenét,

tizenkét strófa utolért,

s tizenkét papírlapon ért

szúrt sebéhez az ég,

s az ember semmit sem tanul,

de megtartja a hit,

– pedig még háború az úr,

s a tövistüske újra szúr –

Szent Grál lovagjait,

Húsvét van, édes Istenem,

s az olajfák hegyén,

tizenkét imát sír a szem,

és földbe hajt a végtelen

a kereszt gyökerén.

,,Mi arra küldettünk, hogy megmentsük az ártatlanokat, nem pedig arra, hogy elveszejtsük a bűnösöket!”

PÉTER APOSTOL

Simon, neked a fegyelem,

a figyelés jutott,

új nevet kapsz, csak bízz velem,

és hited lesz az értelem,

a többit megtudod,

mert bármi eshet, szikla vagy,

az erővel teli,

a te elméd már égi agy,

templomot emelj, ami nagy,

s az eget hirdeti,

a halász gyűrűje tiéd,

ha vár is új kereszt,

érezd a kezdet és a vég

iszonytató nagy erejét,

s el Isten nem ereszt.

Az ikonográfiában attribútumnak nevezik azokat a jelképes, jelvényszerű tárgyakat, esetleg ember- vagy állatalakokat, melyek az ábrázolt személyt vagy allegóriát teszik felismerhetővé. Az attribútumok többnyire az ábrázolt személy kezében, oldalán vagy lábánál vannak és mindig életének egy fontos eseményére vagy vértanúságára utalnak:

• Péter: Kulcs – Máté evangéliuma (16:19) alapján a mennyek országának kulcsa

ANDRÁS APOSTOL

Te láttad elsőként a fényt,

te kezdetted a sort,

Simon igaz testvéreként,

belélegezted a reményt,

mint végtelent a holt,

humánus voltál, józan ész,

a hit önkéntese,

nyitott elméjű, tettre kész,

a mindenségből egy egész,

a vallás nyílt szeme,

majd hívott Mestered megint,

s hogy vétlen ne sebezd,

őt szenvedted és nem a kínt,

és némán nézted, ahogy int

a megferdült kereszt.

• András: Andráskereszt – diagonális kereszt, nevét András apostolról kapta, akit Patrasban egy ilyen kereszten feszítettek meg.

IDŐSEBB JAKAB APOSTOL

Keresztelő Szent Jánosért

kerestél békülést,

ott utad lassún véget ért,

s már mennyekbéli lélekért

tanultad a tűrést,

mi egyszerű volt, rád szabott,

de láthattál csodát,

a Gecsemáné-kertje volt,

s a nagy éjszaka csöndje szólt,

hogyan lépsz majd tovább,

s míg vén olajfák szárnyain

virrasztott az ima,

már El-Camino útjain

vezekelt lábadban a kín,

mint mennydörgés fia.

• Idősebb Jakab: Vándorbot

JÁNOS APOSTOL

Az voltál tizenkét közül,

kit Jézus szeretett,

te hagytad vissza örökül,

Evangéliumod körül

őrködő Mestered,

kísérted rögvert útra még,

a szeretet jogán,

láttad, hogy meghasad az ég,

amikor átdöfik szívét,

a rémült a Golgotán,

és láttad ömleni a vért,

de tudja a világ,

ma sem cserélnéd semmiért

szavát, amiben arra kért,

hogy őrizd Máriát.

• János: Kehely – „Meg tudjátok-e inni a kelyhet, melyet én inni fogok?” kérdezte Jézus János apostoltól Máté evangéliuma (20:22) szerint.

FÜLÖP APOSTOL

Vidám voltál és szűkszavú,

a füttyös nyugalom,

kenyérszaporító tanú,

kit messzi elkerül a bú,

de hív sok alkalom,

hogy láttasd Jézust és az Úr

meghallgatta szavad,

és megpendült, akár a húr,

a kérés teste válaszul,

s te szégyellted magad,

majd Jézust űzted, mint szigony

feszült áldozatát,

s ő szólt, ne küzdj a grádicson,

mert ki engem lát, az bizony

már látja az Atyát.

• Fülöp: Bot – a kis-ázsiai Hierapoliszban szenvedett vértanúságot és egy bottal kiűzött egy kígyót, Mars templomának szent állatát

BERTALAN APOSTOL

Téged pillantott meg az Úr

a fügefa alatt,

ha ördögöt vélsz, meglapul,

mert addig űzöd szótlanul,

míg hamva sem marad,

a hűség vitte híredet,

hogy nem akárki vagy,

ma szűcsök őrzik szent neved,

mint szenvedők a sebhelyet,

a gyógyulás miatt,

és láttad, hogy a nép követ,

míg hitből nő a tett,

s mert tested volt a szent szöveg,

hát megnyúzott a gyűlölet,

és lefejeztetett.

• Bertalan: Kés – vértanúságára utal,mivel késsel nyúzták meg

MÁTÉ APOSTOL

Vámszedő voltál, rossz hírű,

de írtad pontosan,

hogy mitől meddig élt a hű,

a legegyszerűbb egyszerű,

miféleképp, s hogyan,

a tollad tudta, messze lát,

a szó meg messzi ér,

és tett is nagy időkön át

Evangéliumod csodát,

és hited volt a bér,

te testben élted az igét,

nem írásodban állt,

hogy nem bánod meg semmiképp,

csak viseled, mint fényt az ég,

a vértanúhalált.

• Máté: Pénzes zacskó – Máté az adószedő eredeti foglalkozására utal

TAMÁS APOSTOL

Ő kétszer is kételkedett,

egy Megváltó alatt,

kitapogatta sebet,

s mit akkoron vak ujja tett,

az végleg ránk maradt,

küldték és Indiába ment,

és tett is sok csodát,

s mint aki égi jót teremt,

úgy hitt és prédikált a szent,

megannyi éven át,

egy hegy maradt a nyughelye,

emeltek templomot,

király főpapja szúrta le,

de őrizi a hegy vize

a Paradicsomot.

• Tamás: Mérőléc – Szent Tamás sok templomot épített missziós tevékenysége során, ezért ábrázolják őt mérőléccel

IFJABB JAKAB APOSTOL

Te voltál maga az Igaz,

a nép oltalma és

tanult, tanító, s éppen az,

akinek élte szent vigasz,

és testvérszenvedés,

Krisztust idéző arculat,

egy lélegző lakat,

de nem nyert oldást a tudat,

s te nem lelhettél más utat

a Júdás csók alatt,

hitt bizonyságod Jézusért

kegyetlen véget ért,

nem tagadtad meg semmiért,

így ütött-gyilkolt, aki félt,

szent, élő hitedért.

• Fiatalabb Jakab: kallózófa – vértanúságának eszközére utal. Vértanúsága ugyanis egy posztófeldolgozóhoz kötődik, aki kallózófával a szerszámával agyonverte, amikor az apostolt ledobták a jeruzsálemi templomból

SIMON APOSTOL

Lázadó voltál, vakmerő,

de hitted Mestered,

te okos, biztos érvelő,

a szó elmédből bújt elő,

és győzött szellemed,

tudtad, az öröklét tiéd,

és Jézust szereted,

s ahol már nem látszik az ég,

ahol a kezdet és a vég,

majd megleled helyed,

halálod – hírlik – Perzsia,

itt adta föl a  test,

szétfűrészelték, s az ami,

nem hagyta elpusztítani,

favágók szentje lett.

• Simon: Fűrész – Zelóta Simon Júdás Tádéval együtt úgy lett vértanú, hogy kettéfűrészelték őket

JÚDÁS (TÁDÉ) APOSTOL

Hitvalló dicsőséges és

a csodára jelölt,

Abgár királynak nem kevés

erőt adott e küldetés,

mit Tádé gyakorolt.

a kendőn Jézus arca volt,

fonálba szőve fény,

és hívő lett a haldokolt,

pedig csak Isten fia szólt

átall az Úr egén,

csudálták, mit a jóslat ád,

s bár igazból adott,

nem hitték Tádé jóslatát,

s szétfűrészelték az imát,

az irgalmatlanok.

• Júdás Tádé: Alabárd – vértanúságára utal

ISKARIÓTI JÚDÁS APOSTOL

Pénztárnok voltam, fémbe hűlt,

születvén nem hamis,

s míg hitt tizenkét egybegyűlt,

a pénz csörgése beleült

a csontjaimba is,

miatta-érte hagytam én,

hogy megkísértsenek,

harminc ezüstön járt a fény,

s a csókkal lezuhant elém

a bevégeztetett,

imába űztek álmaim,

hurokba fúlt a fő,

de sosem oldoz föl a kín,

s ezüst olajfák húrjain

pendül a vérmező.

„Nem annyira fontos, hogyan haltak meg az apostolok. Az a fontos, hogy mindnyájan vállalták a halált a hitükért. Tudtak volna róla a tanítványok, ha Jézus nem támadt volna fel. Senki nem hal meg olyasmiért, amiről tudja, hogy hazugság. A tény, miszerint az apostolok még a szörnyű kínhalált is vállalták, és nem tagadták meg Krisztusba vetett hitüket, csodálatos bizonyítéka annak, hogy valójában Jézus Krisztus feltámadásának tanúi voltak.”

AZ ÁMEN UTÁN

Tizenkét ember Jézusért,

tizenkét ima egy hitért

az olajfák hegyén,

az ember ott már nincs jelen,

hol földbe hajt a végtelen

a kereszt gyökerén.