Koosán Ildikó : Visszabolyongó

Visszabolyongó
 
                    Koosán Ildikó
 
 
Élnék még csönd- melegén a szirti tavasznak,
rejteke mélyén a hajnali harmatot, hűs forrás-
illatot görgető rügybontó szélnek; láthatnám
fenséges szálfáim árnyékdzsungelében alkonyi
fénypászta lopakodását, mint lesi titkon meg-
születését az éjnek; csodálnék magasfennsíkon
delelő törpefenyőket, s azt, hogyan küzdenek
hűen az ottani  népek; éjjel az álom csábít még
vissza a távoli tájra, a messzi vidékre, kéközön,
hullám-zöld fényfutamokkal,vad szirti sasokkal
küld versenyt repülni szikrázó fénybe engem,
akit már rég kirekesztett az éden; s lám mégis
a visszaút kényszere kerget nyugalmat lelni
e tiszta vidékre, bárha  a szakadás nyílt sebe
forradni látszik, parazsa izzik a vágynak, felül
a hamu csak álca, kiszakadt része maradtam
én az egésznek, visszabolyongó ábrándvilága.
 
                            2014. január 23.
   
 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 953 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.