Lénárt Anna : Fáj a hátam…

 

Igen ott,

kezed meleg,

gyógyító.

Egy kicsit

feljebb járjon,

vállam nyomkodd,

azt kívánom!

Előre hajtom fejem,

érzem forró leheleted.

Ne hagyd abba,

jaj, de jó,

izmom lazul.

Halihó!

Még… még…

Kezed eltévedt,

de már nem bánom.

Ágyat vetek,

lepedőre,

párnát, paplant,

díszpárnákat

félre teszem.

Szemed kérdez,

szám néma marad,

kezemmel, kezed

vezetem.

Szikra pattan,

csók csattan,

visszakozni

senki nem akar ma.

Szorosan tartasz,

 kezem már

Te vezeted.

Test, testhez ér,

felfedezni kész.

Egy halk sóhaj,

bőrünkre kiül a só.

A kéz háttérbe

szorul, s jönnek

az

ajkak.

Fülcimpám

bizsereg, amint

csókkal illeted.

Mit mondhatna

erre,

egy

gyenge nő?

Csupán annyit:

MÉG!

Testünk remeg,

Körmömmel,

bőröd vájom,

vér

sercen.

Testem megfeszül,

befogadni kész,

izzadság

cseppen,

érzem kesernyés ízét.

Egy pillanatra

megállsz,

némán

szemembe nézel,

mosolygunk,

testünk összeforr,

és

tudjuk,

nincs visszaút.

Halkan

füledbe csak annyit

súgok,

AKARLAK!

… és

felvesszük a ritmust.

Testünk lángol,

vágy tüze

felemészt,

és …

jön…

Mi is?

A felébredés.

Fáj

a hátam,

gyengén

masszírozd!

 

Anna, nem tudom milyen „hangulatban” íródott ez a vers, nem tudom minek szántad.

Erotika. Túl ragoztad, és hiába az „erotikus” szavak, képek, pillanatok.  Elfelejtetted, kihagytad, kizártad az „olvasót”.

Hosszan elnyúló, szinte szavakra tört vers ( pálcika vers ) inkább csak helyzetjelentés. Ki van lent, ki van fent.  

Javaslom, hogy olvass bele a „Magyar Erato” kötetbe… ( válogatás a magyar erotikus költészetből ) Faludy, Pilinszky, Lator, Füst,Szász, Nadányi… Hajnal Anna…

 

( Faludy György: Fülledt éjszaka – 1.)

 

Hány napja lettem szerelmes beléd?
Most végre itt nyújtózunk egymás mellett,
mellemtől alig ujjnyira melled
és rajta két korall viaszpecsét.
 
Farkasszemet nézünk. Pupillád sárgás
szikrákat szór. Ajkunkat nyaljuk – párzás
előtt hajlékony, játszó párducok.
 
Beléd harapnék, de remegni kezdek.
Vajon tudod-e, amit én tudok,
hogy két ágyék kevés a szerelemhez?

 (…)

A végére pedig a „felébredés” az egész írást komikussá teszi…

Szóval, nem értem, nem tudom Anna minek szántad, de hiába írjuk le a tüzet, a vágyakat, ha azt nem érzi az ember, ha „nem jön át”, és persze a végére „lelankad”…

Egy vers, főleg egy erotikus vers, hiába az „öncél” nem lehet mégsem egzakt öncélú, hisz olyan részletek, képek kerülnek a versbe, amik addig lehet a „négy fal közt” voltak, vagyis a verssel kinyílnak az ajtók, ablakok, eltűnnek a falak…
De itt nem ez történt. Semmi nem nyílt meg.
És ahogy írtam, az olvasót is kizártad…

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 140 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.