Szilágyi Hajni - Lumen : ringató

 

 

miért nem elég

hisz lobban és elég

por hamu és sár

születésben halál

ennyi miért nem elég

 

felsíró holdarcú éjek

haldokló csillagok

miért nem elég már

ebből a mostoha zajból

 

a tegnap elhamvad

a holnap ráncos bőrén

mindig így kezdődik…

két kezed közé szorul az idő

ujjaid összefonod letérdepel

benned a csönd

én istenem te istened…

fákat fest köréd az ijedt sötétség

arcodon megfolyik a festék

szemedben madarak csapkodnak

lassan elhagynak a fák a versek

nincs világ se előtted se utánad

a pillanat belegabalyodik a fénybe

felkap egy idegen szél

könnyű vagy és szép

 

miért nem elég ennyi lebegés

 

mozdulatlanságod megijeszt

szívemen gubbasztasz mint

egy riadt madár

árvaságunk rozsdás ketrecében

évek óta nézzük egymást

szabad vagy

hess hess…

 

miért nem menekülsz már

 

éjtóban ring az ölelés

nélküled nélkülem

dohos falak közt anya hang

kottázza az altatót

elhasznált szavak

ellopott dallamok

tó mélyén bölcsődal

hínár nőtt hangod köré

 

hova menekülsz

 

bezártál ajtót ablakot

pedig senki sem várt odakint

maradtál árnyék a falon

maradtál fény a fákon

mégis őriz kívül belül

a rongyos idő

 

ennyi miért nem elég

 

árad feslik az égalja

betakar kitakar az éjszava

merre jársz merre hallgatsz

hol a kezed hol az arcod

közénk feszül a hatalmas éj

magához húz eltaszít

felszakad a hajnali égbolt

 

ne sírj ne sírj

míg én nem sírok

 

hisz még megszerethetsz a holnapokban

hol felhő ölben ring az árva nap

hiába bújsz hiába menekülsz

 

a vers ma is megírt téged

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 310 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"