miért nem elég
hisz lobban és elég
por hamu és sár
születésben halál
ennyi miért nem elég
felsíró holdarcú éjek
haldokló csillagok
miért nem elég már
ebből a mostoha zajból
a tegnap elhamvad
a holnap ráncos bőrén
mindig így kezdődik…
két kezed közé szorul az idő
ujjaid összefonod letérdepel
benned a csönd
én istenem te istened…
fákat fest köréd az ijedt sötétség
arcodon megfolyik a festék
szemedben madarak csapkodnak
lassan elhagynak a fák a versek
nincs világ se előtted se utánad
a pillanat belegabalyodik a fénybe
felkap egy idegen szél
könnyű vagy és szép
miért nem elég ennyi lebegés
mozdulatlanságod megijeszt
szívemen gubbasztasz mint
egy riadt madár
árvaságunk rozsdás ketrecében
évek óta nézzük egymást
szabad vagy
hess hess…
miért nem menekülsz már
éjtóban ring az ölelés
nélküled nélkülem
dohos falak közt anya hang
kottázza az altatót
elhasznált szavak
ellopott dallamok
tó mélyén bölcsődal
hínár nőtt hangod köré
hova menekülsz
bezártál ajtót ablakot
pedig senki sem várt odakint
maradtál árnyék a falon
maradtál fény a fákon
mégis őriz kívül belül
a rongyos idő
ennyi miért nem elég
árad feslik az égalja
betakar kitakar az éjszava
merre jársz merre hallgatsz
hol a kezed hol az arcod
közénk feszül a hatalmas éj
magához húz eltaszít
felszakad a hajnali égbolt
ne sírj ne sírj
míg én nem sírok
hisz még megszerethetsz a holnapokban
hol felhő ölben ring az árva nap
hiába bújsz hiába menekülsz
a vers ma is megírt téged
Legutóbbi módosítás: 2014.05.28. @ 18:05 :: Szilágyi Hajni - Lumen
