vak ágaim a víz fölé kihajlanak
Keresetlen
„már majdnem élek – rutinná lesz, amit már nem tudok
a tévedéseim – talán az mind vagyok –”
Petz György: A láthatatlan ember
ruha vagyok s alatta meztelen
fényem is megkopott
alattam s felettem
a víztükrön koppannak a csillagok
a parton állok örökké mint a fák
kivág az idő vagy elnyel napra nap
de addig az élet nem aláz
vak ágaim a víz fölé kihajlanak
vagy tévednék ez már a másvilág
nem álom volt az éjjel a sötét
lelkem testet hazudni kíván
kocsmát melyben felhajtja sörét
közhely hogy mezítlen érkezel
és tested eltakarítani a koporsó megfelel
Legutóbbi módosítás: 2014.05.20. @ 19:15 :: Radnai István
