Bihari Csilla Rózália : Emlékül

Vagyunk mi megrögzött ifjú álmodozók , 

Sorsunk országában fáradt átutazók.

S éltünkben mi számít , mind ez úton zajlik:

Az igaz érzéstől, küzdő-kétszin harcig.

Mindent meg kell élnünk , és mentségünk nincsen,

Majd lágyan mosolygunk egy-két emlék-kincsen .

Gondolom, a rímek miatt kezdted úgy, ahogy a versed… de Csilla, ragrímek miatt főleg!!! –nem szabad  „elrontani” egy verset.

Álmodozók-átutazók…

Ne ragaszkodj mindig a rímekhez, mert kijön az úgy is, ha éppen nem a végén cseng össze, vagy, ha már rímek,akkor azt elegánsan kell megoldani…

Így nem kezdünk egy mondatot, hogy  „Vagyunk mi… „

Esetleg a végére tesszük. Tényként. Pont. De akkor a „mi” maradhat el…

Valahogy így….

„megrögzött ifjú álmodozók  vagyunk,
sorsunk országában fáradt átutazók…”

( és már a ragrím se „zavaró” )

——————————–
S éltünkben mi számít , mind ez úton zajlik:

Nem mindig szerencsés a „régies” hangzás, és nem is mindig indokolt. Itt nem érzem indokoltnak.

„Életünkben ami számít , mind ezen az úton zajlik:”

————————————————
Az igaz érzéstől, küzdő-kétszin harcig.

Az a gondolatjel szerintem nem jó helyen van. Nem a küzdő kétszín, hanem a harc maga… és ha már, „sokszín”…  akkor legyen kétszínű…

Az igaz érzéstől, a küzdő kétszínű harcig.

————————————–
Mindent meg kell élnünk, és mentségünk nincsen,
– nem kell ide az „és”…
Majd lágyan mosolygunk egy-két emlék-kincsen .

Gondold végig. Javítás után visszavárom…

Legutóbb szerkesztette - Bihari Csilla Rózália
Szerző Bihari Csilla Rózália 123 Írás
1995. Nagyajta. Aztán Sepsiszentgyörgy, Székely Mikó. Most Kolozsvár, végzős bölcsész. :) Több, mint tíz éve verselő. A helyzet egyre csak romlik. :)