Seres László : Én az ember

 

 

 

Lehettem volna 

gyötrő kétség 

tökéletesben is 

hajszálrepedés 

bűn vagy erény 

hiú balga önhitt 

hogy tudjam a mű

csak velem egész 

 

Lehettem volna 

vérlázító szó 

vagy cicomált mondat 

ékei között 

átkot fohásszá 

erjesztő kovász 

rongyos senki 

vagy túl jól öltözött 

 

Lehettem volna 

fény vagy büszke árny 

egyetlen hiányjel 

vagy kézírás a falon 

hogy aki velem van 

az tudja meg 

addig van ő csak 

ameddig én vagyok 

 

De nem lettem 

mert bennem van mind 

úgy ahogy az Isten 

bűneimmel együtt

megteremtett 

s lettem kétes tökélyben 

a Föld ura

én az EMBER 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.