Margit nem is gondolta, mennyi intéznivalóval jár egy ilyen utazás. Elsősorban útlevelet kellett kérvényeznie magának és a gyereknek. Mikor megtudta, hogy milyen sok az átfutási idő, kicsit elszomorodott. Hivatalosan három-négy hét, de lehet kérni a gyorsított eljárást, persze felárral. Mivel kissé szorította már az idő — kerül, amibe kerül alapon — ezt választotta. Két hét sem telt bele, a postás már hozta is a papírokat. Utána egy délután elment az utazási irodába, megrendelni a szállást és a repülőjegyet. Meglepődött, amikor mondták, éppen az utolsó percben érkezett, mert csupán két szabad hely maradt a kiválasztott időre.
— Szeretném megkérdezni, hogy tulajdonképpen ez csoportos programokat is jelent-e, vagy csak az oda-vissza utazás csoportos?
— Elviekben az oda-vissza utazás csoportos, és a „transzfer”, a szállodákban való elhelyezés közös. Van idegenvezetőnk a csoportos városnézésekre, ám ez nem kötelező program. Ha egyénileg akarja felfedezni a látnivalókat, annak semmi akadálya. Nem kötelező a részvétel.
— Az árban ez megmutatkozik?
— Természetesen! Ha nem kíván részt venni a csoportos városnézéseken, az párezer forint különbség. Viszont, ha szabadna ajánlanom, ne tessék ezen spórolni. Különbusszal viszik a csoportot városnézésre, és az árban benne van, az összes múzeumi belépő, illetve egy alkalommal még ebédet is kapnak. Ha egyénileg szeretné megoldani, közlekedésre, belépőjegyekre sokkal többet fog kiadni.
— Természetesen a csoportos programokat szeretném igénybe venni. Úgy olvastam a tájékoztatóban, két hétig félpanziós ellátást kapunk. Ez mit foglal magában?
— Rendes svédasztalos büfé, reggeli, és vacsora. Ahogy említettem egy alkalommal Rómában még ebédet is kapnak.
— Most akkor térjünk rá magára a programokra. Ugye nem haragszik, hogy ennyit kérdezősködök, de először fogunk utazni.
— Azért vagyok itt, hogy igyekezzek a felmerülő kérdésekre kimerítő választ adni. Tehát az első nap az Ferihegyen fog kezdődni. Találkozó a repülőtéren, a kijelölt csomag és jegykezelő pultnál. Kérném, hogy az indulás előtt két órával már tessenek kint lenni a repülőtéren. Érkezés Rómába délután. Elhelyezés a kiválasztott szállóban. Második nap reggeli után városnézés. Vatikán, Colosseum, Forum Romanum és más látnivalók. Este érkezés vissza a szállodába.
Az adminisztrációs ügyintéző akarta volna folytatni, de Margit félbeszakította.
— Ne fáradjon a további ismertetéssel, hiszen a programfüzetben részletesen benne van. Már csak egy utolsó kérdés. Bibione Velencétől nincs messze, ahogy tájékozódtam. Az az egy hét lehetne csoport nélkül? Úgy értem, nem szeretnénk naponta kirándulni a környékre, szeretnénk csak a tengeren lenni.
— Természetesen megoldható! Velencébe sem akarnak a csoporttal menni? Bibionétól nincs messze Velence, vonattal nem több mint harminc perc Mestré, a Santa Lucia pályaudvar. Nem is annyira drága a vonat, személyenként olyan öt euró oda. Ám magyar nyelvű idegenvezető van. Részvétel esetén, itt is minden belépő már az árban van. Ez egy nap össze vissza.
— Akkor a velencei városnézésre is írjon be minket.
— Velencéből, az utolsó napi reggeli után autóbusz viszi vissza a csoportot Rómába a Fiumicino repülőtérre. Ez sajnos kissé hosszú utazás lesz, de a gépük csak este indul. Érkezés Budapestre este 11 óra után.
Miután mindent elintézett, sietett haza. János és Éva már otthon voltak.
— Hát te? Hogyhogy már itthon vagy?
— Ma nem rendeltem. Beatrix eleve szabadnapos lett volna. Ágnesnek elintézni valója akadt, de nem tudtak megegyezni Beatrixszel. Nem miattuk nem nyitottam ki. Még a múlt héten kitettem a táblát, a tájékoztatót, hogy a mai napon nem lesz rendelés. Akartam magamnak egy szabadnapot. Éváért én mentem az iskolába. Mesélj! Mindent elintéztél?
— Igen! Itt az összes bizonylat a befizetésekről, és a hivatalos úti program. Szép lesz, de nagyon rossz lesz nélküled. Egyébként mondhattad volna, hogy nem rendelsz, és találkozhattunk volna a városban.
— Ez teljesen kiment a fejemből, elnézést kérek! Jól fogjátok magatokat érezni nélkülem is. Decemberben bepótoljuk, ami most lemaradt.
Elérkezett az indulás ideje. János nagy nehezen megoldotta, hogy később ment be dolgozni. Nem kérdezték az okot, ő meg csak annyit mondott, elintézni valója van a délelőtt folyamán, de legkésőbb 11-ig beérkezik. Bepakoltak az autóba, és kiutaztak a repülőtérre. Nagy volt már a forgalom, mint az érkezésnél, mint az indulásnál. Megkeresték a római járat pultját. Beálltak a sorba a már várakozók közé. Pár perc múlva egy kedves hölgy szólította meg őket.
— Elnézést kérek! Önök egyénileg vagy csoportosan utaznak?
— Csoportosan. A Traveller Toursnál fizettünk be egy kéthetes körutazásra.
— Szabadna a jegyeiket? Én leszek az idegenvezetőjük.
Innentől kezdve, már simán ment minden. A hölgy segített elintézni mindent.
— Az indulásig van még egy jó óránk. Maradjanak itt a közelben, együtt fogunk bemenni a tranzitba.
— Addig nem ihatnánk meg egy kávét valahol? — kérdezte János. — Én maradok, csak a kislányom és a feleségem utaznak.
— Menjenek csak, de egy félóra múlva legyenek itt.
A közeli presszóban, amíg megittak egy „búcsú kávét”, Évának is jutott üdítő és sütemény.
— Ha megérkeztetek Rómába, írj egy üzenetet.
— Természetesen!
— Érezzétek jól magatokat, és jó utat! — búcsúzott János szeretteitől.
Beálltak a beszállásra várakozók csoportjába.
— Már vissza is érkeztek? — köszönt rájuk az idegenvezető nő. — Készítsék elő a beszálló kártyáikat. Lesz egy biztonsági ellenőrzés, mielőtt felmennének a „boardra”, a fedélzetre. Jó utat kívánok mindenkinek!
Kényelmesen elhelyezkedtek a gépben, Éva természetesen az ablak mellé ült. Margit került a középső ülésre, egy idősebb úr ült mellé harmadiknak. Olaszul szólította meg Margitot.
— No parle italiano (nem beszélek olaszul) — válaszolt vissza Margit udvariasan. — Do you speak english?(beszél ön angolul)
— Yes, I speak! (igen beszélek)
Egész úton folyt kettőjük közt a társalgás, amit csak akkor hagytak abba, amikor a légi-kísérők hozták a frissítőt és a rágcsálni valót. Kiderült, a beszélgetőpartnere olasz kutató-orvos, konferencián vett részt Budapesten. Sok közös témájuk akadt. Hamar eltelt így az idő. Címet is cseréltek, ki tudja, mikor jár majd újra Budapesten, illetve Éva Rómában.
— Minden út Rómába vezet — mondta nevetve, miután megérkeztek.
A csomagjaikra várakoztak a futószalagnál, ám az csak nem akart megérkezni. Többen is ott toporogtak méltatlankodva, hogy hol késnek. Kiderült, akik a csoporthoz tartoznak, azoknak teljesen felesleges várakozniuk. A szállodájukba szállítják egyenesen. Összegyűjtötték a csoportot, az idegenvezető kivezette őket a rájuk várakozó autóbuszhoz.
Margit előhalászta telefonját a kézitáskájából és üzenetet irt Jánosnak:
„Szerencsésen megérkeztünk Rómába. Kényelmesen, jól utaztunk, nem kaptunk „légi betegséget” sem. Minden rendben! Kezdődik a kaland! Éva és Margit”
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:56 :: Avi Ben Giora.
