Szilágyi Erzsébet : fekete-fehér

fekete éjszaka, hófehér hópelyhek,
fekete ablakok, zárkózott sejtelmek;
jeges, fagyos szélben kapunkon besurran,
szemét közt ágyat vet pokróccal, mosdatlan –
hajléktalan.

fehéren hull a hó, fekete rideg fák,
sötétlő szemével csendangyal vigyáz ránk,
kinyújtózott sínek alszanak az utcán,
fehér fényű lámpák behajolnak hozzád –
boldogtalan.

(2012. dec.)

Legutóbbi módosítás: 2014.05.30. @ 11:28 :: Szilágyi Erzsébet

Szerző Szilágyi Erzsébet 229 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.