Boér Péter Pál : Nem ősség, csak öség

 

Az anyag öröktől valóságát ép elméjű halandor nem kérdőjelezheti meg. Ezt onnan is tudjuk, mert a nagy, mindenkortól egybegyűlt anya-anyaggolyóbis-konglomerátum — ami a rengeteg, később egymással inkompatíbilissá vált elem egymás keblére sűrűsödését jelentette — meséli, amint egyszer csak a besűrűsödés csúcselágazásánál, az egyik, köbmilliméterben 8700 megatonnányi — mondhatnám a nevét is, de minek — anyagösszetevő felkiált:

— Gyerekek, szét kell robbannunk, mert itt a központi ténfergés kalamajkájában (ne kérdezzétek, hogy mi a kala, és főleg a majkát ne) bevillant egy bizonyos Solymár István, aki egészen másképp fogja használni a nevét, és majd megálmodik minket. Tegyük félre a tréfát, mert viccelni muszáj. Durranjunk!

Még egy kicsit méláztak, egymásba kapaszkodottan andalogtak a nagy mindentől függetlenségben, aztán — mint szétpattant szappanbuborék — kitódult belőlük a sok, egymást elviselni képtelen képelem.

Mégis, miért voltak ők öröktől fogva? Ilyen ostobaságot is csak egy mélyre csúszott intelligencia kérdezhet, a negatív tartományból. Azért, mert ez a válasz! Tetszik érteni? Bővebben, felvilágosítottuk magunkat, s aki az anyagi nyögvenyelést bármihez, illetve bárkihez kapcsolni bátorkodik, az nem egyszerűen botorkodó, hanem szinte emberiségellenes.

Miféle szélső szélesség kérdezhet olyat, hogy honnan van az anyag? Van, volt és lesz. Nem ebben a sorrendben, hanem úgy, mint Lenin elvtárs. Elnézést, már senkinek nem az elvtársa, de ok-okozati összefüggés, meg mindenféle egyéb száznyolcvan fokos eltájolások, görbületek, saroknyikorgások és egyebek… Hát ezért.

Tény, hogy nem lehetett az anyag lény, bár egében és egészében a végtelen bezsugorodott. Tudvalevő, hogy a minket is alkotó szétrobbant, úgynevezett matéria, nem lehetett végtelen, egyébként hol robbant volna szét? Az más kérdés, hogy a csököny nevű részecske csak sokkal később alakult ki, ezért nem ősség, csak öség.

Az energia meg az anyag tulajdonképpen ugyanaz, ezért nyilvánvalóan energiából származik. Be kellene vonni még az E = MC2-t is, bár lehet, hogy az egyenlet alkotója sikítana egy férfiasat.

A halmazállapot-változás halmozza a problémákat, bár az atomisták annak idején nagyot alakítottak. Tény, hogy alaposan elszúrták, mert azt a bonthatatlant még majdnem olyan sokáig lehet bontogatni, mint egy kisebb csillagrendszert. Hogy jön ez ide? Hagyjuk!

Tulajdonképpen az energia lehetne a nagy válaszadó, viszont akkor fel kell vetnünk azt, hogy honnan a sajtos bejgliből pottyant elő az energia. Az a tudom is én hány megatonnányi, vagy még több besűrűsödmény, amelyik közzétette a szétrobbanás szükségességét, most zokog, mert elkeseredésében gyökértelennek érzi magát. Emígyen folyamatos energiavesztésbe pazarolja magát, tehát újra ősrobbannia kellene… Teljesen el van szegény tájolódva, és ebben a még nevet sem kapottban, ott abban a még szét nem esett, nem is létezett nagy véges élettelenben gyengül. Megnyugszik, és a sosem volt elemecske újra elalszik, kihunyt belőle a később ráruházott energia. Még utolsó, sosem volt gondolatával azon töpreng, hogy mi az anyag és micsoda ő? Majd kedvez a nihilistáknak, és eltűnik… vagy nem, mert kezdetben nem ő volt ott, és nem is volt egyáltalán.

Elvékonyodott hangocskán, ami szintén honnan volna annak, akinek léte sincs, sikoltott: „Honnan tudhatom, hogy én egy nem valaki vagyok?”

Szétesése után Valaki, aki a kezdetben, meg a kezdetek előtt és öröktől fogva volt, úgy döntött, legyen anyag, vagy nevezzék az emberek, aminek akarják. Ez a döntés kifordította sarkából a semmit. Valamit hozott létre belőle.

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/