Király Attila : A felcsattanó hullámok tánca

2014.05.26. Király Attila Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Valaki csobbanást csilingelő ruhában járja,
idehallik a közeli erdőből a felcsattanó hullámok tánca.
A hegy leve fehéren, sisteregve izzik lefelé a köveken,
miközben hangja izgatottan súgja:
immár a tavasz az úr a fenti bérceken.

A tél korábban erős marka lemondóan hanyatlik le,
patakzó örömkönnyek fröcskölnek, szaladnak szerteszét,
megpattant jégburok fogságából szabaduló
szívdobogás szinte elveszíti az örömtől az eszét.
Ismerősként üdvözlik egymást a gurgulázó vízcseppek,

 

Szomjazó ajkamhoz nyitott tenyeremmel merítve
csókra emelek belőlük vagy százat, ezeret.
Fehér fátyoltáncot járó forrástündér
szélesre tárt örömének mosolyát, lenti lankán pedig
a síkság mezeje virágillattal hálálja meg a locsolást,

 

A víztükörben fodrozódik tavasztündér arca…
Bár elsőre csábító lehet szemeként egy tágasabb tó,
mindig keresd a forrást, bármily nehéz is lesz az,
hisz a legtitkosabb helyeken fakad a tiszta szó.
Szívhez szól és odahúz magához egy rejtett gravitáció

 

2013. 04. 03. 22: 30

——————————

Erőltetett alliterációk, egymásra halmozott, össze nem illő, logikaileg össze nem illeszthető hangfestések. El kellene dönteni, hogy zúgó folyó, megáradt patak vagy nyugodt kis ér ez. Bele írtál mindent, ami kapcsolatba hozható a vízzel, és pontosan ezzel vágtad agyon. Nyilván volt a fejedben valami konkrétum, amiről írni akartál. Keresd meg annak a víznek a domináns hangját, és azt vidd végig.

A hegy leve egyebekben nem az olvadék, hanem a bor. A bort nevezik a hegy levének.

Ezt naplóba javaslom: NHI

Legutóbbi módosítás: 2014.05.26. @ 11:21 :: Király Attila
Szerző Király Attila 85 Írás
1967. szeptember 17.-én, vasárnap hajnal előtt születtem a volt királyi főváros, Esztergom kórházában. Anyai ágon Fekete erdei német és bajor, apai ágon palóc vér csörgedezik az ereimben. Édesapámtól a Király, míg édesanyámtól az Attila nevet kaptam, így lettem magyar. Kis kitérőtől eltekintve többnyire a Duna jobb partján fekvő Nyergesújfalun élek. Kisvárosom északi pereme a trianoni gúnyhatár...ezért folyton honvágyat érzek országomban a Hazám iránt. Tanulmányaimat is itt kezdtem a helyi általánosban, majd a vegyipari szakközépiskolában folytattam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy itt szabotáltam, mivel a mesék és a regények sokkal inkább érdekeltek, mint a tananyag bizonyos részei. Eddig két gyermekem született, Anna és Tamás. Jelenleg mindketten egyetemisták. Nem is kívánhatnék jobb gyerekeket magamnak. Versek írásába 14 éves korom körül fogtam, de ez csak amolyan első szárnypróbálgatás volt, amelyet a nagybetűs élet taposómalma hamarjában kerékbe is tört. Nem vagyok szolgalelkű, ezért nem szívlelem a láncokat, hiába csörgetik azt mások oly lelkesen. Közben eltelt több mint 30 év, mely alatt néhányszor élve reinkarnálódtam. Közelebbről tanulmányoztam a női lélek működését, és a politikát, melyek során, következtében életem időnként váratlan fordulatokat vett. Hordozok néhány kitörölhetetlen tetoválást a lelkemben, fejemben pedig a hagyományos mellett a női-magyar szótár egy halványabb kivonatát. Ahol a mások határai véget érnek, nagyjából ott kezdődnek az enyémek. Élő könyv vagyok, aki saját megírását érleli magában. Ha akarattal bántasz, a te lapod kitépődik, és én örökre becsukódom előtted. A versekről úgy gondolom, hogy nem én írom őket, hanem ők íratják magukat velem. Az én felelősségem az, hogy ez minél magasabb színvonalon történjen meg. Tartok vele valahol.