Király Attila : Virágkor

Mező nincsen parlagon,

Siess hozzám, angyalom!

Sok szép növény, szerény szirmok,
Megjegyezni mennyit bírtok?

Ez egy virágiskola,
Hallgass és figyelj oda!

Integet a hóvirág,

Tavasz jön már, jó világ,

Napfény alig hunyorog,

De már bújnak ki a hunyorok, / itt már elhasaltál a ritmussal: bújnak már a hunyorok/kibújnak a hunyorok – így lenne helyes

Kéklőn néz egy ködvirág,
Ébredezik a világ,

 

Sárgállik téltemető, – ezzel a szórenddel nem jó, ha megfordítod jó marad a ritmus, viszont más lesz a rímhívó.
Máris zöldell a mező,

Gyönyörű az aranyeső, – itt megint kiesel a ritmusból
Virágzásban mégsem első, – itt pláne

——————————–

Angyalozással és ütemes verseléssel indítottál, azt hittem, valami kellemes, népies hangvételű, vidám tavaszt hoztál. Ehelyett egy igénytelenül összehajigált, hosszú és unalmas virágkavalkádot látok, ha épp úgy esett, hogy kijött a ritmus, akkor hű de jó, ha meg nem, hát lássuk a következőt. Így nem lehet. A Héttorony nem ilyen. Ha nekifutsz egy ütemhangsúlyosnak, tessék precízen végigvinni, és szem előtt tartani, hogy a kevesebb néha több.

———————————

 

Szép, hófehér nárciszok,

Áldomást rátok iszok,

Kis, tavaszi tőzike,

Szerény, mint az őzike,

 

Mocsári a gólyahír,

Virágzik ő, hogyha bír,

Huncutkodik kökörcsin,
Épp úgy, mint egy kölyökcsíny,

 

Gyönyörű a viola,

Irigyli is ibolya,

Könnyezik vadárvácska,

Ölelése párnácska,

 

Kedveskedik nefelejcs,

Engem bíz el, ne felejts!

Bólogat az ibolya,

Illatos a mosolya,

 

Őt követi gyöngyvirág,

Nem találsz benne hibát,

Zöld levelű medvehagyma
Vérnyomásod rendben tartja,

 

Kéklő, büszke hölgyike
Az áprilisi Gyöngyike,
Pirosló vagy, muskátli,
A fejed az ablakon dugd már ki!

 

Olyan kedves a kicsi jácint,

Búcsúzáskor neked Pá-t int,

Titkolózik Kikerics,
Róla mindent kideríts!

 

Sokféle a Tulipán,

Le ne tépd, te huligán!
Édes, kúszó jázminok,
Nem fog rajtuk a szitok,

 

Sárgállik a boglárka,

Udvarlóját hogy várta!

Fehér, s lila orgona,
Ballag már az iskola,

Vérehulló fecskefű,
Gyógyít, mégis egyszerű,

Ránk fülel a füles ternye,

Vajon mára mi a terve?

Mustár sárgáll élénken,

Méhek jönnek félénken,

Júniusi pipitér,

Minden tojás pipit ér,

Az erdei iszalag, ha bántják,

A világból is kiszalad,

Nem fegyver a kardvirág,
Csodálja ország-világ,

Jó barát a porcsinrózsa,

Rá ne hajts egy gyors hintóval!

Rózsaszín a kerti mák,
Tésztával edd, kiskomám!

 

Rózsa nyitja szirmait,
Tornáztatja izmait,

Szegfű kicsit szerényebb,
Kedvelik a legények,

 

Szomorú a levendula,
Mert nem kék lett, hanem lila,
Szép, mezei szarkaláb,

Nem őrzi őt porkoláb,

Pipacs virít réteken,
Azt is szedjél még nekem,

Júliusban cipruska,

Szerelmes a kis fruska,

Festői a rezeda,
Van belőle repeta?

Gyönyörű kék hajnalka,

Rád gondolok hajnalba’,

Akácvirág édességgel

Csalogatna méhecskéket,

Tubarózsa fehéren,

Illatozik kevélyen,

A kaktusz szúrós
Szemmel néz rám,

Olyan, mint egy
Zsémbes vénleány,

 

Bár halvány szirmú a vadrózsa,

Élénkpirossá érleli a napocska,

Vigyázz te kis csirkefogó,
Mert megszúr a csipkebogyó!

 

Temetőben krizantém,

Könnyet hullajt halottért,

Szunnyadni tér a világ,
Kinyílik a jégvirág,

Vigyázz hát magadra,
A szelídekre és a vadakra,
Erdőre, mezőre, tóra, folyóra,
Otthonodra, a Föld nevű bolygóra,

S benne a sok-sok virágra!

Tőled most elköszönök,
Veled mosolyt örülök,
Egy pitypangra felülök,

Vele égig repülök,

 

Parolázok a felhőkkel,
Együtt sírok az esővel,
Napsugárba öltözöm,
A szivárvánnyal költözöm,

 

Csillaglámpást gyújtok éjjel,
Álmod őrzőm égi fénnyel,

Onnan nézek szerteszét,

Minden virág csodaszép!                                   

 

 

2013. január 8. 23: 40

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Király Attila
Szerző Király Attila 85 Írás
1967. szeptember 17.-én, vasárnap hajnal előtt születtem a volt királyi főváros, Esztergom kórházában. Anyai ágon Fekete erdei német és bajor, apai ágon palóc vér csörgedezik az ereimben. Édesapámtól a Király, míg édesanyámtól az Attila nevet kaptam, így lettem magyar. Kis kitérőtől eltekintve többnyire a Duna jobb partján fekvő Nyergesújfalun élek. Kisvárosom északi pereme a trianoni gúnyhatár...ezért folyton honvágyat érzek országomban a Hazám iránt. Tanulmányaimat is itt kezdtem a helyi általánosban, majd a vegyipari szakközépiskolában folytattam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy itt szabotáltam, mivel a mesék és a regények sokkal inkább érdekeltek, mint a tananyag bizonyos részei. Eddig két gyermekem született, Anna és Tamás. Jelenleg mindketten egyetemisták. Nem is kívánhatnék jobb gyerekeket magamnak. Versek írásába 14 éves korom körül fogtam, de ez csak amolyan első szárnypróbálgatás volt, amelyet a nagybetűs élet taposómalma hamarjában kerékbe is tört. Nem vagyok szolgalelkű, ezért nem szívlelem a láncokat, hiába csörgetik azt mások oly lelkesen. Közben eltelt több mint 30 év, mely alatt néhányszor élve reinkarnálódtam. Közelebbről tanulmányoztam a női lélek működését, és a politikát, melyek során, következtében életem időnként váratlan fordulatokat vett. Hordozok néhány kitörölhetetlen tetoválást a lelkemben, fejemben pedig a hagyományos mellett a női-magyar szótár egy halványabb kivonatát. Ahol a mások határai véget érnek, nagyjából ott kezdődnek az enyémek. Élő könyv vagyok, aki saját megírását érleli magában. Ha akarattal bántasz, a te lapod kitépődik, és én örökre becsukódom előtted. A versekről úgy gondolom, hogy nem én írom őket, hanem ők íratják magukat velem. Az én felelősségem az, hogy ez minél magasabb színvonalon történjen meg. Tartok vele valahol.