Pásztor Attila - Atyla : Sári kígyó

moldvai balladából

 

 

 

Szeret vize mentén, hajnali est-órán

egy szomorú fűzfa ágat borított rám.

Sárig esti kígyó bébújt kebelembe,

s tekergőzve kínzott, mintha abroncs lenne.

„Anyám, édesanyám, ismersz-é engemet?

Ments meg e kígyótól, mentsd meg a lelkemet!”

„Nem ’tom megtenni azt, egy fiam, életem,

mikor hozzá fognék, vinné a jobb kezem.

S inkább boldogulok, egy szem nálad nélkül,

mintsem fél karommal éljek rongy cselédül!”

Jaj, elszomorodnék készülvén halálra,

s mégis megfogództam húgom fél karjába.

„Húgom, édes lelkem, szép, játszó testvérem,

vedd ki ezt a kígyót, Te szívedet kérem!”

„Nem tehetem én azt, mert ki azt kiveszi,

annak a fél karját keresztbe’ lenyeli.

S inkább boldogulok egy szem nálad nélkül,

mintsem fél karommal kivetett cselédül!”

Jaj, elszomorodnék készülvén halálra,

s gondolván gondolok szerelmes mátkámra,

tekintsen szívével veszejtő bajomra…

Édes egyetlenem szorítnám karomba.

Hát, amint belényúl, sírig kebelembe,

sárig esti kígyót nem lel a szívembe’.

Hiába kutatja, bőrét sem találja,

hiába keresgél, köd sincs a nyomába’.


S mikoron fél karját kivonta szívemből,

Alig s elig láttunk a nagy fényességtől.

Tetőtől mind talpig álltunk aranyozva,

Napra sem nézhettünk, sem a csillagokba!

 

S így szóltunk egymáshoz esküdvén hűséget:

„Tartson minket Isten, ha látunk szükséget

mindörökké jegybe’,  egymást megtaláljuk…

Éltető kútfőknél rózsatővé váljunk!”

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985