Marthi Anna : realissimo

Lalagé sirat.

Fél lábbal egy sokdimenziós körúton.

A kis hátulról közeledő. Őszintébb úgy,

ti betlinek, én máriásnak…ki miben hisz.

Mikor padra ülve, mio padre…padre mio.

Lelked nem cipeli fáradt testedet tovább.

Bot helyett szárnyat kaptál hosszú útra.

Bentről repít. Isten vendége, Te.

Maradj, döntésed fegyelmezett.

Meditációd könnyű.

Mi is könnyesen nevetünk, hiányozni

csak a névtelenségbe fúló mindennapokon

a híres, romantikád. Áldás létezésed.

Halálod odvában kismadár.

Szárnyalni tanult, most száll.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.05.18. @ 07:33 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak