Horváth Nóra : Nyáron

 

Nem az fáj,

hogy most elbúcsúzik tőled a nap,

hanem az, nem tudom,

mikor derül újra fényre,

mikor látlak,

mielőtt becsukódik a tágas ablak;

s már nem lesz semmilyen átjáró

én és a homályos látomásaim között.

 

Letörni látszik,

ami volt,

s ami lesz,

ki sem hajt a nyáron.

 

Alvajáró álmok

nem hisznek a kótyagos imákban,

de a szív ugyanúgy muzsikál, mint tegnap,

ugyanúgy vergődik,

majd úgy vonul tovább,

mintha meg sem állt volna

heves dobogásában. 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).