Marthi Anna : Nyári kellékek

 

 

 

Mutasd meg nekem új szerelmed arcát.
Lófarok haj-lobbanását alkuszom,
mint a szél, bújj hozzám, át a gomblyukon.
Lássam, te vagy a romolhatatlanság.
 
Volt-e valaha rózsás ajkú barát
olyan hűséges, mint kezünk a buszon
zötykölődve? Kontúrjaidért tudok
arcot festeni. Légy sejtelmes arám.
 
Ajkam beszél, közben figyeli szemed, 
odúmban raktározlak el, idebent. 
Te pázsit pilládra kacéran kiülsz.

Részleteidből egy öröklét zihál.
Felzúg a tenger, tekintetem privát.
Zsigereimből csókunk megistenül.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak