Nap: 2015.06.08.

  1. Dumbó testvér! Sok itt a porcelán. Lábunk alatt a föld remeg. Ott vagyunk, hol zúzhatunk, törhetünk. S ami még lényeges, nyakkendőnk, mint a szegfű, oly veres.   2. Én a lencsefőzést gyakoroltam, – szólal meg egy liberális szerzetes. [… Tovább]

  A Nap fáradtan vállamra hajol,könnyű csókkal nyújtózik arcomon.Hagyom, hisz bánatbarázdát vakol. Belém karol a nyári délután,fürge szél táncol fákon, bokrokon,s bíbort ring az útszéli bojtorján. Fülledt a lég. Csapong a gondolat,ziláló mellkasom záport remél.S lám az égi rét felhőt [… Tovább]

Kijózanodás  Nem árulta el Isten miért vagyunk e korban álmodni felesleges repedt csontvázakat fú a szél  Átok Az Idő korlátaiba nem fér bele az önfelismerés veszélyes játék a fáraó még mindig könnyezik  Mosoly  Holdfény mandulavirágillat kikönyököltél az ablakon Ninivében kisütött [… Tovább]

Nyárszoknyák fodra merészen libben,tóparti homokban mélyült lábnyomok,sirokkó játszik száz barna tincsen.  Délibáb csorog pörgős mezőkre,hűs záporért tátognak a nyílások,átváltozik minden kékre-zöldre.  Kócos csókot lopkod a fülledt éj,hold szemét takarják szemérmes felhők,mosolyog, egy kicsit ő is ledér.  Az eső dallama szorongást [… Tovább]

  Megint egy május múlt el nélküled, könnyektől terhes fellegek úsznak bánatom egén, s végül a csúfak lelkembe öntik  gyilkos mérgüket.   Én nem küzdök már régen ellened, bár néha még , mint nyáresti csillag föntről rám nevetsz, boldogan villan, [… Tovább]

  ma reggel kórházban ébredtem mellem feszült, s nem hozták a kisbabámat negyvennégyre duzzadt az a párcseppnyi év de mint gátat árvíz – mellem éppúgy feszíti a bánat.