Vers

Oldott kéveként

  A tavasz elvette késed, de felhördült, amikor észrevett egy cinikus mosolyt, mely Szárszón sikoltó emlékekre szédült, ahonnan a vér szűz hóvirágokra folyt.   Láttam, ott feküdtél Tavasztündér előtt, ki nem vádolni jött, mikor szívedre hullt. De te a töltésen [… Tovább]

Mese

A kis vadász

Kormi, a cica éppen felébredt a szundikálásából, amikor a felesége, Felhő lépett oda elé és azt mondta: — Kormi, ideje lenne, hogy a kicsiket megtanítsd vadászni, mert már elég nagyok. Kormi lustán felállt, megreggelizett és ment a kicsikhez. — Gyerekek, [… Tovább]

Kisregény

Krisztina – 1.

     IMRE     Ahogy ott állt a folyosón és kinézett az ablakon, nem látszott rajta érzelem. Mélyen elrejtette a fájdalmat, és megrendülést, ami benne dúlt. Kifelé nézett inkább az ablakon, de a gondolatai nagyon messze jártak.   Hideg [… Tovább]

Vers

Viharban

Miért bánt, mihez nincs közöd, talán csak annyi, hogy te is benne voltál abban a csapdában, mit a köznép szerelemnek hív, s gyümölcse is érett,  mi magvát elszórta, termékeny talajra,  törtrész belőled is, de egyre távolabb; zavarnak el: menj, törődj [… Tovább]

Vers

Örök talány

Elakad ma a hangom, s a szavakkibomlott virágcsokorként a számondadognak csak, bár ünnepre szánom,hogy a csillagokig szárnyaljanak.   Elmondhatnám neked valahányszor,míg az ember hite égi lángra gyúl,ajándék a perc minden koron túl.Termőföld a születő csodához.   Kutatva sorsát, tűnődve, kérdveaz [… Tovább]

Vers

A szűzleány éneke

Fehérlő csillagok oltalma alatt, pelyhedző éji csend kísér utamon, lábam nyomán izzó tűzvirág fakad.   Hajam hálója aranyló zuhatag,  jótékonyan rejti halovány arcom, vesztembe önként indulok hallgatag.   Delejes szemekkel varázsló forog, dobok ütemére dobban a szívem, népemre nyugalmas éveket [… Tovább]

Vers

Játék, ha benne

Játék, ha benne   Játék, ha benne, véres és szelíd; értelmezni majd ott lesz az öregkor. Először történik, nagyszerű hát minden, bármi, ha levették – neked a jelenkor s így még nem öltöztek, mióta világ – hozott anyagból épült eredeti [… Tovább]

Kisregény

A titok (negyedik rész)

       Bagoly huhogott valahol a távolban. Az ég alját a hajnali pír színesítette meg, a szél elsüvített felettük. Réka fázott… nagyot ásított. — Menjünk — mondta Lacinak. Elindultak lefelé, kéz a kézben. Az úton nem szóltak többet, mind [… Tovább]

Vers

Üvegzseb

  Kicsi ország kicsi zsebénnincs üvegből ablak,filléreken teng a szegény,eurón a gazdag.. Óriási fa az ország,zöld a koronája,aki intézhetné sorsát,befekszik alája. Zsebe tömött, rejtegetiúgy, hogy ne is lássék,s óriási házán veritanyáját az árnyék. Van, akinek bővin adottmódos apja, anyja,van, aki [… Tovább]

Vers

Nyári kellékek

      Mutasd meg nekem új szerelmed arcát. Lófarok haj-lobbanását alkuszom,mint a szél, bújj hozzám, át a gomblyukon. Lássam, te vagy a romolhatatlanság.  Volt-e valaha rózsás ajkú barát olyan hűséges, mint kezünk a buszon zötykölődve? Kontúrjaidért tudokarcot festeni. Légy [… Tovább]

Vers

Kihűlőfélben

Fotó: internet       Nézelődöm szemedben…Szép.Vajon hány titkot rejt,mennyit fogsz sírni helyettem,s tán miattad isaz elhalasztott percekért…Ígéreteid valahol szanaszét hevernek. Annyi szünetjelet vésett szívembekét ölelés között hiányod,hogy gyakrabban eleredt, amia doki szerint elapadni látszott. (Még hogy kiszáradt kút a szemem?)  De [… Tovább]

Vers

Kegyel(m)em: nyár

Mondtam, hogy ne féltsetek, nyár lesz.És lett.A tavasz-felhőkmost oázisok,amik alatt madarak köröznekenyhért, hűsért,ám nem boldogtalan. Mondtam, hogy látni akarom.Hittem, s látom. Persze,maga alá gyűrt a télidő,mégis volt számomra hajlék,ami melegen tartott, ringatott. Mondtam, hogy vár rám még a más, színes.Igazam [… Tovább]